Az nyilvánvaló, hogy az elsődleges mozgatóerő a pénz, de manapság minden erről szól, és nem feltétlenül az előzményeket kell kipécézni.

Azt egy pillanatig sem tagadom, hogy a Dűne mind a feudalizmust, mind az ókori Arábiát megidézi hangulatában, stb. viszont ha nem lenne korszerű (vagyis a saját korához intézett) mondanivalója, akkor nehezebben lenne értékelhető a sikere és irodalmi státusza. A nagyhatalmak akkoriban az ENSZ (vagy bárminek is hívták akkor) égisze alatt acsarkodtak egymásra, és igenis lehet párhuzamot találni a kor amerikai önképe és szovjet-gonosz képe, valamint az Atreides-ház és a Harkonnen-ház között. Felhívnám a figyelmedet arra atényre, hogy a Dűne császára az egész galaxis, és nem annak egy szegletének az ura, és a szembenállás a galaxis újraelosztása felett folyik.

Az, hogy a köztudatban még nem volt benne egy lehetséges olajválság, nem jelenti, hogy egyesek nem kongathattak vészharangot. Frank Herberttől kellett volna megkérdezni, hogy ismerte-e ezeket a véleményeket, de sf íróként valószínűleg tájékozódott a lehetséges hivatalos jövőképek között.

A messiásvárásról egy egész egység szól Abádi Nagy Zoltán "Válság és komikum - A hatvanas évek amerikai regénye" tanulmánykötetében, melynek 203. oldalán megtalálni a megfelelő utalást a 22 csapdájára is, noha az valóban marginális műnek számit, viszont ismertsége miatt említettem pont ezt.

A hippimozgalom egyszerű kortünet, ami ugyanazt a posztegzisztencialista krízist testesítette meg, mint a messiásvárás. Egyfajta eszképizmus (a valóságtól való menekülés), amint a Dűne, mint regény is az. A Macskabölcső ezzel szemben szembenéz a valósággal, és ezért tagadja a messiás eljövetelének lehetőségét. A Titán szirénjeiben ellenben láthatunk egyfajta megváltást, de ez most lényegtelen.

A posztmodern mindössze egy elnevezés, amit jóval a Rózsa neve (sőt, ha jól emlékszem a Második Világháború)előtt használtak már postmodernismo formában, habár csak azután kezdett elterjedni; és lefedték vele mindazt, amit előtte fekete humornak, abszurd regénynek, stb. hívtak.

A Dűne konkrét posztmodernizmusáról majd egy más alkalommal, okés?