Éjszaka rájöttem, hogy a kizárólag irodalmi magyarázat itt nem elég a messiásvárásra. :)

A második világháború után köztudottan hidegháborús helyzet alakult ki, vagyis végzetesen megromlott a két szuperhatalom: a neo-imperialista (vagyis világbirodalmi) Amerika, és a vörös főgonosz, a Szovjetúnió viszonya, olyannyira, hogy az atomháború apokaliptikus képe lebegett az emberek előtt. 1959-ben aztán kirobbant a vietnami háború, ami a két világrend elhúzódó fegyveres összecsapásává szélesedett ki. Az ameriakaiak egy része a vietnami háború elleni reakcióként megpróbált elmenekülni a valóság elől, és ez hosszabb távon a hippi mozgalomhoz vezetett. A hippi mozgalom egyik jellegzetessége a transzcendentális meditációval és tudatmódosító szerekkel segítő guruk (tanítómesterek, próféták) követése volt. A mozgalom lényegében azt fejezte ki, hogy az amerikai középosztály és felső tízezer ("arisztokrácia") gyerekei, elsősorban az egyetemi értelmiség, békét szeretett volna állandó háborúskodás helyett.

Ugyancsak a hatvanas években kezdték el kongatni a vészharangot az entrópikus (lassan egyneműsödő) világrendet kritizáló -- mondjuk így -- környezettudatos emberek, akik felvetették annak a veszélynek a lehetőségét, hogy hamarosan (pár évtizeden belül) elfogyhatnak a Föld olajkészletei, vagyis megszűnhet az energiaellátás és a szállításhoz szükséges üzemanyag. A két szuperhatalom kellően nagy készletekkel rendelkezett, de a legnagyobb készleteket mégis az arábiai sivatagok rejtették. Vagyis fontossá vált, hogy kinek a befolyása alá kerülnek például az iraki olajmezők. Errefelé a két világrendtől alapvetően eltérő gondolkodásmódú emberek, síiták és szunniták laktak/laknak.

Ismerős valahonnan a történet? :)))