Felhozom.
Talán van valakinek mondanivalója.
Talán valaki úgy érzi, muszáj beírnia valamit a Sylvia Plath-ról elnevezett topikba. Akár verset bemásolni...

Más témákban, amiket olvasgatok, előkerült a neve. Úgy emlegették, mint az abszolút vesztest; mint valakit, aki egész életében szenvedett, aztán szégyenletes módon kinyírta magát -- és mit ért el ezzel az egésszel, amikor mi, akik itt vagyunk: élünk, és írhatunk és olvashatunk bármit, és milyen tök jó nekünk hozzá képest, aki már a föld alatt porlad.
(A "Félek a repüléstől" c. könyv jut erről eszembe, ahol Erika J. olyasmit írt róla, hogy SP a sütőbe dugta a fejét, hogy híres legyen, vagy valami hasonló...)

Milyen embernek tartjátok ti Sylviát?
A mai világban (közhely:) divatos szlogen szerint vesztes volt? Mit veszített, ha...? Nem a döntésének helyességéről kérdezek, azt nincs jogunk és valószínűleg képességünk se megvitatni (főleg jogunk nincs!- szerintem)

Gyáva volt? Megfutamodott? Menekült az elől a szenvedés és fájdalom elől, ami mindenkinek osztályrésze?

Mit lehet gondolni egy olyan emberről, aki 30-akárhány évesen a "sütőbe dugja a fejét", miután a gyerekeinek tejet és ennivalót készít az ágy mellé, - miután egy sor nagyszerű verset megír, ...
Hát milyen ember az ilyen?