nem irigykedek, örülök, ha jó a kapcsolatod. Ennek annyi köze van az állításaidhoz, hogy - és ezt nyilván Te is tudod - máshogy látja az ember ilyen helyzetből a dolgokat. (Emlékszel még? Ilyenkor minden annyira semmi és annyira minden egyszerre.)

Amit igazából mondani akartam, az az, hogy az ember nem tudja kontrollálni az érzelmeit - és itt valóban nem számít, hogy egy- vagy kétoldalú-e a dolog - , értsd: a szerelem az jön és ha már ott van, akkor nem tehetsz ellene semmit. Én sem bele akarok esni, mert most ez lenne a jó, hanem beleestem és ez nagy különbség. Persze nyilván nem várhatom el Tőled, hogy velem vagy helyettem higgy abban, amit érzek. Gyakorlati alkalmazás nélkül sem csak leirások vannak, hanem érzések is. Ez egy olyan magánügy, belső ügy, amihez furcsamód a Kedvesnek sincs köze. Egyébként nagyon szép is tud lenni egy ilyen érzés, akár éveken keresztül is. (Átéltem nem egyszer.) Na, valami ilyesmi.