Sziasztok!
Szerintem a punkok ugyanolyan "futószalag-emberek", mint bárki más. Ők is ugyanolyan "tömeget" képeznek, mint amit olyan nagy lelkesedéssel szídnak. Szerintem itt egyszerűen arról van szó, hogy ők választottak egy életstílust, amiben jól érzik magukat. És mivel az ember alapvetően társas lény, és szeret csoportokba verődni, általában keres egy olyat, ami közel áll hozzá. Egy ilyen csoport arra jó, hogy kicsit leszűkítheti a "csepp a tengerben érzést", tehát biztonságot nyújt; de ugyanakkor nem is marad benne tök egyedül az ember. Amiről itt beszélünk, az is csak egy ilyen. A tagjai egy szokatlan maskarába bújnak, hogy felismerjék egymást. Ez a jelmez ráadásul még polgárpukkasztó is, hogy kimutathassák, hogy az ő csoportjuk jobb, mint a többi, hogy vele nyelvet öltsenek a többiekre. Ez egy igen könnyű megoldás, és igen megnyugtató érzés tud lenni néha. Én azt mondom, hogy ha ők így érzik jól magukat, egészségükre. Amíg nem hányják le a bokámat, addig nincs velük semmi bajom. Ugyanez a helyzet a cigányokkal. Én Budapesten lakom, itt él rajtam kívül még kétmillió ember. Nem tudok mindegyikkel foglalkozni, és nem is akarok, úgyhogy amíg békén hagynak, addig én sem bántom őket.

Szerintem érvekre nincs itt szükség. Ideológiát lehet minden divatirányzatra húzni, és ezt meg is teszik. Nincs is ezzel semmi baj. Az sztereotípiák mögött pedig rejlik egy kis igazság. (persze általánosítani soha sem szabad) Az igazi "kőpunkok" ugyanis gyakran szipuznak (ez a legigénytelenebb drog a világon), a társadalom alsóbb rétegeiből kerülnek ki (ez persze alapjában véve semmit sem jelent), és igénytelenek.

Én inkább féltem a őket. Nem hiszem, hogy ilyen felfogással (élj a mának, semmi sem számít) meg lehet alapozni egy életet.

Persze a legtöbb punknál ez csak egy gyermekbetegség. Kamaszkor után a legtöbb új kapaszkodót keres magának. Jó esetben az ideológia marad meg és nem az alkoholizmus.