2.) Akár ideológia, akár bármi más. Az olyan állításokra, amelyek tényekkel vannak ellentmondásban, nem nagyon tudok mit mondani. Legfeljeb próbálgathatom különféle finomsági fokokba önteni azt, ami. Márpedig a tudásszociológusok igenis tesznek ilyen kijelentéseket. Mégha ezek nem is oly nyilvánvalók, mintha azt mondanák: a Nap hupikék, kis lapos lila mellekkel, és arra járó üstökösökkel fekszik le. Lehet persze ilyet mondani, de az már ugye nem tudomány, hanem mondjuk irodalom. És lehet olyasmiféle filozófiai programokat csinálni hogy "ne együnk babot", mint a pitagoreusok, ez szimplán értelmetlen, de olyant is, hogy "szeretkezz a szüzességért", de láttál már olyant, aki ezt végrehajtja? Ehh.

1.) Most már lassan mondjam, hogy mindenki megértse? Sose mondtam, hogy a világ csak matematikailag leírható részekből áll. Bár persze nem tartom kizártnak, sőt, valószínűnek gondolom, hogy el lehet jutni, és az emberiség el is fog jutni a matematizált leírás olyan fokához, hogy lehetséges legyen a világ törvényszerűségeit úgy leírni, hogy abban egyedül a dolgok velükszületett bizonytalansága legyen nem determinisztikus. Ez persze még mindig elég nagy, de annál közelebb nem lehet jutni. Nem biztos, hogy kell, de előbb-utóbb biztos hogy lesz rá lehetőség. Nem biztos, hogy le akarom írni matematikailag, hogy miért tetszik, ahogyan ***** zenél, de lehet, hogy egyszer valaki majd képes lesz rá. Semmi gondom sem a nyelvtudománnyal, sem semmi egyébbel, a maga helyén. De ezt már jópárszor elmondtam. Valamint azt is elmondtam, hogy ha az objektív külvilágot akarjuk versbe venni, arra nem látok értelmesebb eszközt a tudománynál. Ismét el kell, hogy mondjam, hogy igen sok "tudományterülettel" szemben ismeretelméleti kifogásaim vannak, azokból meg nem engedek. Ismét el kell, hogy mondjam, alapvetően nem az a baj, hogy sok minden még pl. fenomenologikus ezeken a területeken, hanem a maradék.

3.) Ha dühös vagy, legyél dühös, nem tehetek róla. A dühöd nem elég ahhoz, hogy a dolgok felfelé kezdjenek esni.

4.) A tudomány sem teljes, ahogy Dr. S. mondta volt tegnap, sokat tudunk, de nem tudunk eleget. A többihez részben lásd az 1.) pontra adott választ. Borzasztó kényelmes hátradőlni, mint a jóllakott napközis, hogy "áh, hagyjuk, úgysem tudja hogy egy kis szánalmas részébe van bezárva a világnak, és nem látja a Nagy Teljességet". Sokkal inkább tisztában vagyok vele, mennyit tudhatok a világról, és mennyit nem, mint egy filozófus. Sok határt még számokban is ki tudok fejezni.

5.) Szociológia. Van, aki szerint még társadalom sincsen, azaz nem létező kavicsot tetszenek fényesítgetni. Más ezzel szemben azt mondja, az egész több, mint a részek összege. (Tömegre véve szigorúan ez persze totál hülyeség, merthisz úgy épp kevesebb.) Szóval. Ha meg tetszik nekem mutatni, hogy az egyes elemekre alapozva nem lehet leírni az egészet, akkor elhiszem. Ha be tetszik bizonyítani, hogy igenis szükséges az egésztől függő paramétereket bevezetni, és ezeket nem lehet a részek viselkedéséből egyéb úton megkapni, akkor elhiszem. Addig azonban ez nem tudomány, hanem ideológia, hogy az egész több...

6.) Meglepően érdekes, hogy elektronokra és hasonló fickókra kitalált rendszerek milyen jól működnek korábban bonyolult társadalmi vagy közgazdasági jellegűnek kikiáltott kérdésekben. Épp azért, mert nem azt teszik, hogy mérik a makroszkopikus jellemzőket, és kétségbeesetten összefüggéseket írogatnak föl köztük, hanem vizsgálják az egy viselkedését, és megnézik, ez mit ad, ha sok van abból az egyből. A statisztikus fizika lerohanja tőzsdét és a szociológiát. :) Az, hogy a statfiz jelentős sikereket ér el ilyen területeken, nekem eléggé azt látszik igazolni, hogy a társadalom tényleg egyének összessége, és nem valami misztikum.

Na jó éjt.