Számomra sokkal érdekesebb volt az, ahogy Calvin meg volt róla győződve, hogy az emberek csak áltatják magukat a "téllel", és nem mernek szembenézni azzal a borzalmas ténnyel, hogy a világ nemsokára jéggé fagy. Vicces, hogy bár az őszt tényleg a tél szokta követni, tulajdonképpen elképzelhető (valami csoda vagy kozmikus megakatasztrófa folytán), hogy egyszer úgy is járhatunk, hogy ahhoz a hideghez képest a skandináv mitológia Hármastele trópusi időjárásnak számítana. Meg egyébként is: a Calvin & Hobbes úgy tökéletes, ahogy van. :]