akkor mégegyszer...

Elég régóta "tartozom" a válasszal, idéznék egy-két mondatot, montattöredéket (esetleges kommentárral), mely nem való szerintem egy objektívség látszatát kelteni próbáló érvelésbe.

"Ha Isten "jónak" tartja egy kisgyermek elpusztulását egy fájdalmas betegségben"

"elemi erkölcsi intuíciónk szerint nem lehet jó valaki, aki úgy teremt meg lényeket, hogy tudja: életükben szenvedni fognak, szerencsétlenek lesznek"

"megelőzi a szabadság felhasználásából adódó legszörnyűbb következményeket (mint az atombomba, vagy Auschwitz)"

"nem ölhetnének meg gyermekeket és állatokat, csak felnőtteket (akik egyrészt már élveztek valamennyit az életből, másrészt módjukban áll szenvedésüket nemes emberi tartással, méltósággal elviselni, tragikummá nemesíteni - mi a szent fene van?!)"

"Elképzelhető volna például egy olyan világ, amelyben van ugyan súlyos betegség és halál - de ezek csak harminc- vagy negyvenéves koruk után sújtanák az embereket, amikor egyrészt már élveztek valamennyit az életből, másrészt pedig módjuk van rá, hogy szenvedéseiket nemes erkölcsi tartással viseljék el"

"Egyébként úgy a szabadakaratra, mint a heroikus emberi erényekre vonatkozó érvelést problematikussá teszi az, hogy olyan lények is szenvednek (gyermekek, állatok, értelmi fogyatékosok) akikben ezek a nemes vonások nem alakulhatnak kimi a szent fene van?! innen látszik, hogy egy nagyon mély és nemes ember irománya ez, de az ilyesmiért énfelém "felrúgás" jár"

"Elemi erkölcsi intuíciónk szerint érző lényeket súlyos szenvedéseknek kitenni, és megengedni, hogy ezekben elpusztuljanak, csakis akkor lehet (talán) etikus, ha ez nem pusztán valamilyen más, átfogó kozmikus célt, vagy más teremtmények javát szolgálja, hanem valamiképpen az ő javukat is."

már eddig is túl sok, úgyhogy csak egy utolsó a végére:

miért alkotta az embert ilyen végtelenül kicsinynek és jelentéktelennek egy óriási, hideg és élettelen Kozmoszban?"

(he? hideg? élettelen? ugyan már... egyébként is a pihepuha jómeleg anyucipuszitadmindjárt takaró alá bújás képessége mindannyiunkban megtalálható, bár igaz, van, akinek "nem jut" takaró, tehát nincs is Isten)

-------------------
egyébként a "rossz" és a "hitetlenség" perdöntő mivolta elég könnyen áthidalható azzal a feltevéssel, hogy Isten nem olyan, amilyennek hívei mondják, látni szeretnék, így elég kétséges a bizonyítékok Isten nemlétére vonatkoztathatósága, amit Szalai leírt, az (ugye a logika szabályai, meg ilyenek) legfeljebb annyit bizonyíthatna, hogy "Isten nem olyan, amilyennek mondják", létére, nemlétére vonatkozóan semmit

félreértés ne essék, egy világnézet kialakulása, -ítása természetesen főleg érzelmi alapú, így a felsorolt érvek megállják a helyüket _ebben az egyedi esetben_, csak ne próbálna objektívnek tűnni, mert... nem megy

na, kicsit zavaros lett, de legalább érthetetlen is, remélem