irtam egy recenziofelet az irashoz. szerintem a maga nemeben, terjedelmeben nem rossz iras.
nagyreszt egyetertek vele.
Szalai Miklós ezen írása nem egy szakmai mű, inkább egy szubjektív beszámoló, sok szakmai érvvel kiegészítve. Egy amolyan intellektuális önéletrajz, amelyet sok filozófustól is olvashattunk, azonban egy filozófiai kérdésre szűkítve. Ez egy érdekes műfaj, és látok benne némi problematikát.
Valószínűleg a szerző tudatos döntése volt a műfaj ilyen megválasztása. Tudatosan egy laikusoknak is szóló, életrajzi szállal hitelesített és érdekesebbé tett írást akart írni. Ennek megfelelő a cím kiválasztása, amely jelzés értékű, és néhány utalás is a szövegben.
A műfajt érdekesnek találom, és véleményem szerint van rá igény. Azonban úgy gondolom, hogy ezen választás esetén még tudatosabban kellett volna jelezni ezt. A konkrétumokra még visszatérek.
Az írás egyik legértékesebb része az életrajzi felvezetés. Ez a leginkább szubjektív, és bizonyára nem alkalmas, mint filozófiai érvelés, de rendkívül érdekes és üdítő rész. Jó kedvcsinálónak is. Néhány érdekes valláspszichológiai kérdést is bevezet. Az írásnak ez mindenképpen üdítő és egyéniséget adó eleme. A szerző eme szellemi fejlődése egyébként is elég érdekesnek és egyedinek mondható felfogásokon ment át. Mintha a szerző a politikai és ideológiai felfogások változásával mindig ösztönösen ellenzéki nézetet képviselt volna: vallásos volt a szocializmusban, konzervatív serdülőkorban, liberálisabb érett felnőtt korában, és ateista az enyhén vallásos jelenben. Ez persze csak egy megjegyzés egy lehetséges motivációról, ettől még a szerzőnek bármely felfogásával igaza lehet.
Érdekesnek találtam, mivel szakmai érdeklődésemhez tartozik, a kis filozófiai kitekintőt, amely a Bécsi Körről szól. Nem célom sem vitatni, sem kiegészíteni a szerző álláspontját, mivel ez egy szakmai értekezést igényelne, de egyetértek, és örömmel láttam azt a meglátást, mely szerint, ha a Bécsi Kör filozófiáját ért kritikák, még ha igazak is, nem támasztják alá az a priori szintetikus ismeretek, és a transzcendens metafizika lehetőségét. *1
Egy kis ellentmondásra felhívnám mégis a szerző figyelmét: egyrészt azt állítja, hogy *2, nem sokkal lejjebb pedig., hogy *3.
Érdekesnek tartottam azt a részt, amikor a szubjektív élmény és a megismerés különbözőségéről ír a szerző. *3,5. Ezt a gondolatmenetet valahol olvastam, és ezért különösen hiányolom a referenciát. Sajnos nem emlékszem, hogy hol. Ha máshol nem, akkor Kampis György egy televíziós fellépésében mondott hasonlót, de biztos vagyok benne, hogy megtalálható valamely korábbi filozófusnál.
Hasonlóan érdekes az életrajzi részben a filozófiai kitekintés többi része is. Az egzisztencializmus és Swimburne ide vonatkozó kritikája számomra újszerű volt.
Itt jegyeznék meg még egy kis ellentmondást: a szobában járó kísértet problémájában: *4. Márpedig kérdés, hogy ha a kísértet falra tud írni, akkor nem anyagi-e mégis, és nem empirikus-logikai úton szereztünk-e róla tudomást? Azt kell, hogy mondjam, hogy de. A kísértet ez esetben anyagi, hisz csak így tud a falra írni, kölcsönhatásban van az anyaggal, és mivel empirikus módon ismertük meg. Ezzel a védelmezett Swinburne érv sajnos tarthatatlan, és a Bécsi Kör álláspontja marad érvényben.
Mind ezen részben, mind a hátralevő teljes részben úgy vélem, hogy jó lett volna pontos referenciákat megadni. Igaz, hogy az írás láthatóan nem szakmai, de a referenciák egy laikus olvasónak is segítenek, és semmiképpen nem ártanak. Ha más nem, akkor elkalauzolják kapcsolódó filozófiai művekhez.
Kül9n9sen fontosnak tartanám ezt a következő részben, ami a különböző istenérvek és ellenérvek rövid összefoglalását adják. Erről a témáról mindenképpen vannak angol nyelven elérhető, messze alaposabb művek, amire hivatkozni kellene. Nem vádolom a szerzőt azzal, hogy nem alapos, hiszen megjegyzi, hogy ez egy leegyszerűsítő rész, és indokoltnak látom, hogy a szerző mégis bemutassa álláspontját. Az, hogy maga miképpen vélekedik ezekről az érvekről, melyiket milyen erősnek tartja, egy fontos információ, amiről a szerző be akar számolni. Az sem baj, ha megjelenik egy ilyen rövid összefoglalás magyar nyelven, mert manapság alig van ennek irodalma. Az írás terjedelménél fogva ennél többre nem is számíthatunk. Viszont az íráshoz egy plusz értéket adna, ha alkalmas volna arra, hogy elkalauzolja az érdeklődőket a komolyabb művekhez.
Az istenérvek elemzésébe nem mennék bele, mivel ez a leegyszerűsítésnél is leegyszerűsítőbb lenne. Nem kívánom, hogy a recenzió hosszabb legyen az írásnál. Másrészt ezen kívül nem is tudnék semmit sem mondani. Csupán rámutathatnék a leegyszerűsítésekre, amit a szerző maga is bevall, és tudatosan vállalt.
Különösen fontosnak tartom a „Hit érvek nélkül” részt. Ugyanis ennek van a legkevesebb irodalma. Ez egy fontos kérdés, mivel ahogy a szerző írja, komoly körökben alig elfogadott az a nézet, hogy lenne megfelelő istenérv, és feltehetően ugyanígy az is, hogy lenne megfelelő ellenérv. Fontos bemutatni azt, hogy itt nem teljes a szimmetria.: amennyiben nincs se pro sem kontra megfelelő érv, akkor nem a „bármi megengedett” lép érvényben, hanem az agnoszticizmus: ami hitetlenséget jelent, de erős ateizmus nélkül.
Itt említeném meg azt is, hogy intellektuálisan tiszteletreméltó az a becsületesség, amellyel a szerző bizonyos kérdéseknél bevallja, hogy nincsenek megfelelő ismeretei, ezért nem értékeli ki őket. Ilyenkor mindig megengedi, hogy a vallás számára kedvező álláspont bizonyuljon igaznak egy vita során, és egyéb érvek után néz. A szerző a nem-tudásával tehát nem él vissza, sőt, jóindulatúan a vallások javára „becsüli” ezeken a területeket.
Az utolsó rész ismét egy olyan, amely legalábbis ismereteim szerint sok eredeti, fontos elemet tartalmaz. Itt az ateizmus erkölcsi pozitívumairól van szó egyrészt, és ez nem újdonság, hiszen sok ateizmusról szóló angolszász műben megtalálható. Ami viszont újszerűnek találtam, az a szerző korértékelésében egy két elem, illetve, ami különösen érdekes, az az, amikor a szerző az írás motivációiról beszél.
A korértékeléssel talán lehetne vitatkozni, de én is hasonló módon látom ezeket a dolgokat. Ami viszont vitathatatlan, hogy ilyen jellegű irodalom sajnos ma Magyarországon szinte egyáltalán nem létezik. Sem eredetiben, sem fordításban nem tudok ilyen művek kiadásáról. Pedig angol nyelven vannak ilyen könyvek. De igény úgy tűnik, legalábbis a kiadók értékelése szerint nincs elég. Legalábbis az üzleti sikerhez. Sajnos e nélkül pedig manapság nem nagyon jelenik meg könyv.
Így az írás mindenképpen részben hiánypótló, másrészt természetesen egyáltalán nem képes betölteni ezt a hiányt egymaga. Egy értékes lépés pont azon célok érdekében, amit az utolsó bekezdésben megfogalmaz.