Köszönöm Xil!

El sem tudod képzelni milyen boldog vagyok, hogy sikerült! Számomra az elképesztő érzés, hogy beírok sok hókusz-pókuszt és megjelenik Haggi képe, úgy érzem magam, mint egy varázsló! :-)))

Amit Mafatkáról írtál, azon jót röhögtem, teljesen, mint Haggi, ő is pont ezt csinálja a csattokkal és hajgumikkal!

A mennydörgéssel változó a viszonya, 1 éves koráig füle botját sem mozgatta, pedig egyszer a kertben volt, mi nem voltunk otthon, mikor óriási nyári zápor volt. Nem érdekelte! Aztán elkezdett egyszer csak nagyon-nagyon félni, képes volt a nagy iskola épületben a legtitkosabb zúgban elbújni. S most úgy veszem észre mióta szült megint nem érdekli a dörgés. Mostanában a fésüléssel is jobban megbékélt és egyre többet kell simogatni.