Hát lehet, de én csak apukádat ösmertem fel. :)

csak cáfolta azt (kicsit Noltézgatva :))), hogy az idő előrehaladtával, a tudomány fejlődtével a világ jobb és jobb lesz. - Persze, a tudomány fejlődése nem garantálja a világ jobbítását, de az egyedüli eszme, ami lehetővé teszi. Épp Hellert tudnám erre idézni: a tudománynak éltető eleme a modernség dinamikája. A megkérdőjelezés és felülbírálat. Hogy bármikor elő lehet állni: amit eddig láttunk, az nem volt jó. Ez persze ritkán történik meg, hiszen egy kísérletileg korrektül megmért törvény olyan nagyon rossz nem lehet. Bár erre is volt példa, lásd az arisztotelészi fizikai törvények elvetése (alapelv: a test állandó egyenletes mozgatásához erő kell, ami egy ésszerű köznapi tapasztalat, de rendes kísérletekkel igazolható, hogy mégiscsak hamis). De könnyen lehet viszont olyan, hogy felismerünk egy általánosabb törvényszerűséget, aminek a jelenlegi ismereteink határesetei. Etc.

Kétség kívül igaz, a tudomány fejlődése lehetőséget ad arra, hogy nem csak jóra használjuk. Erre szoktam azt mondani, hogy egy kiló sóval több tíz féle módon tudok megölni egy embert, akkor ezek szerint a só rossz, mert lehetőséget teremt a gyilkolásra? Kicsit kifinomultabban, de ezzel foglalkozik egy Eco novella is, a Bábeli beszélgetés c. kötetben.

összes létező világban ugyanolyan - ez egy konkrét marhaság. Az az összes létező világ ez az egy. Ez az egy viszont bizonytalan, hogy Tellert idézzem, megtanultuk, hogy csak a múlt létezik, a jövendő bizonytalan. Persze, vannak más elképzelhető világok, de azok mind ilyen "mi lett volna, ha" típusú spekulációk. Azt meg egyenesen kizártnak tartom, hogy valami ezek közül mégiscsak mindegyikben bekövetkezzen.

Ez az "összes létező világ" egyébként jellemző és jellemzően téves fordulat. Az újkori eredete bizonyosan a kvantummechanika kezdeteihez köthető, amikoris bizonyos Everett (azt hiszem, így írják) nem fogadta el a valószínűségi értelmezést. Ezért azt találta ki, hogy minden egyes pillanatban, amikor valószínűségi alapon dől el valami további sorsa, akkor a maga fizikai valójában megvalósul az összes lehetőség, és párhuzamos világok keletkeznek. Namost ez nincsen így, ez a determinisztikus világkép mentegetése. Mondjunk inkább összes lehetséges világot, abból pedig aztán rengeteget el lehet képzelni. Olyant is, amiben nem halunk meg, az ugyanis nem következik semmiféle természeti törvényből.

A filoszoknak pedig célszerű volna végre megérteni, hogy a klasszikus determinisztikus természetfelfogásnak már rég vége, nincs és elvben is kizárt mindenféle Laplace-démon létezése, és ha megértenék a modern természettudomány alapjait, viszonylag kevesebb kétes dolgot mondanának okról, okozatról, szükségszerűségről.

Rózsa: olvass nyugodtan Stiglitzet, itt járt amúgyis nemrégiben azt hiszem, csak aztán ne csodálkozz, ha azokkal emlegetlek egy lapon, akikkel. :)