Szóval az a gond hogy Magyarországon nem varrták el úgy a múltat, mint a spanyoloknál és a portugáloknál, a szocik vezető rétege ugyanazokból áll, akik a késő-kádárkorban poshasztották az országot, múltjukkal eszük ágában sincs szakítani, sőt büszkén fel is vállalják, mint Megyó és Horn. Nem egy igazán szalonképes társaság. Hogy politikusként nullák, csak ront a helyzeten, az ex-ügynökök és párttitkárok garnitúráját seccperc be fogják darálni az EP-ben, ha ugyan bármikor is valami önálló kezdeményezés jutna az eszükbe. Itt ugyanis nem lehet Orbán-gyalázásból megélni, mint Magyarországon. A szocialistáknak se politikai, se erkölcsi, sem kapcsolati tőkéjük nincs ahhoz, hogy fajsúlyos EU-politikusokká váljanak. Mostanában, amikor a baloldali pártokra egész Európában nehéz napok járnak, pláne.
Aztán ne felejtsük el, hogy nem csak magyar vonatkozású a kérdés. Egyes balti köztársaságok ex-kommunista vezetése meg a helyi maffia között igen szívélyes a kapcsolat (nem mert született bűnözők, hanem mert az ex-SZUban már csak így működnek a dolgok), és itt senki sem örülne annak, ha az orosz alvilággal pertuban levő politikusok kerülnének döntéshozatali pozícióba. Amióta kiderült, hogy Megyó bankja néha mosott egy kis pénzt (szigorúan baráti alapon persze), már az se biztos hogy a "mi" ex-kommunistáink jobbak.