Itt egy kis részlet a múltból, amire szerintem minde jól emlékszünk. A kezdet:

- Segíthetek valamiben, fiúk? - szólalt meg valaki a hátunk mögött; ijedtünkben majd kiestünk a gatyánkból!
Amikor hátrafordultunk, egy hórihorgas embert láttunk, aki úgy nézett le ránk a magasból, mintha két patkányt látna. A feje majdnem a plafont verte. Hatalmas, csontos keze volt, a szeme pedig olyan sötét, mint a szén.
- Nincs túl késő ahhoz, hogy két ilyen kisfiú, mint ti vagytok, kint csatangoljon? - kérdezte. A hangja mély és rekedt volt, mint valami vén varangyosbékáé, a szája meg jóformán nem is mozgott beszéd közben. Jó hasbeszélő válhatott volna belőle.
- Mi... - kezdte Steve, de meg kellett állnia, hogy megnyalja a szája szélét, s folytatni tudja. - Mi a Cirque du Freak előadására jöttünk.
- Csakugyan? - Az óriás lassan bólintott. - Van jegyetek?
- Van - felelte Steve, és remegő kezével előkotorta a sajátját.
- Nagyon helyes - dörmögte az ember. Aztán felém fordult, és azt kérdezte: - Hát te, Darren? Neked is van jegyed?
- Van - mondtam, a zsebembe nyúlva. És ekkor megdermedtem. Tudja a nevemet! Steve-re pillantottam, és láttam, hogy egész testében reszket.
A magas ember elmosolyodott. A fogai feketék voltak és hiányosak, a nyelve pedig sárgásszürke.
- A nevem Mr. Tall - mondta. - Én vagyok a Cirque du Freak tulajdonosa.
- Honnan tudja, hogy hívják a barátomat? - kérdezte Steve merészen.
Mr. Tall nevetett, s olyan mélyen lehajolt, hogy a szeme egy vonalba esett Steve szemével.
- Sok mindent tudok - mondta halkan. - Tudom a neveteket. Tudom, hol laksz. Tudom, hogy nem szereted a mamádat és a papádat. - Arcát felém fordította, mire én egy lépést hátraléptem. Iszonyúan büdös volt a lehelete. - Tudom, hogy nem mondtad meg a szüleidnek, hogy ide akarsz jönni. És tudom, miként nyerted el a jegyedet.