Kedves Bomlat!

Nem tudom kiválogatni, mi a véleményed és mi az idézet. Van benne pár jó meglátás (főleg a dőltbetűs részben), de elég inkonzisztens és zavaros. Inkább nem mennék végig rajta, leírom, kb. mi hogyan miért történt.

Mindenkitől elnézést kérek, OFF részben, és nagyon hosszú

Alapfeltevések:

1. A jegybank feladata (tv. szerint) a forint értékállóságának biztosítása
2. A leértékelődő árfolyam inflációt emel és fordítva

Az alap működés

1. Azt jól látod (legalább te, ha már az ország pár politikusa nem), hogy az árfolyamot a valuta kereslete és kínálata határozza meg. A Jegyban annyit tesz az ügyben, hogy ezt a keresletet és kínálatot próbálja meg befolyásolni mindenféle eszközökkel, legismertebb ezek közül az alapkamat. Ha nagy reál megtérülést ígér egy ország (alapkamat, tehát az állampapírhozamok, az infláció, várható árfolyamváltozások és politikai kockázatok eredője révén), akkor több befektető rámozdul a helyzetre, és veszik az adott ország államkötvényeit (tőkebeáramlástól most tekintsünk el), nő a kereslet a pénz iránt. Ekkor két lehetőség van: erősödik az árfolyam és ezt a jegybank hagyja, vagy inkább a jegybank beavatkozik, csökkent az alapkamaton és így kevésbé lesz vonzó befektetés az ország, egyensúlyba kerül a piac.

A negatív oldal az ellentettje, amikor is az adott papírba való befektetések különböző dolgok miatt kedvezőtlenné válnak, átértékelődnek. (Magasabb infláció, csökkenő állampapír kamat, növekvő politikai kockázat, vagy jobb alternatív befektetési lehetőségek). Ilyenkor a befektetők eladják a kötvényeiket és a pénzt valutára akarják váltani. Megnő a kínálat forintból mondjuk, kisebb a kereslet, csökken az árfolyam. Ilyenkor a jegybank vagy elnézi a csökkenést és az infláció növekedést (ami a feladatával ellentétes), vagy kamatot emel, a már korábban ismertetett tényezők eredőjének befolyásolására, tehát az itteni befektetések vonzóbá tétele érdekében.

Miért is kell nekünk a külföldi pénz?

Mivel nagy az államháztartás hiánya, és nagy a külkereskedelmi hiányunk, tehát az exportunk kevesebb, mint az import.

Az államháztartás hiányát és az államadósságot az államkötvényeken keresztül fedezik. Jelenleg ennek az állománya kb. 10-11 ezer milliárd forint között van, tehát kb. 50 mrd USD. A kötvényeket két csoport veheti meg: belföldi megtakarítók és külföldi megtakarítók. A belföldi megtakarítás kedvezőbb, mert nem indukál árfolyamváltozásokat egyrészt, másrészt könnyebben szabályozható (pl. a nyugdíjalapoknak előírják, hogy a pénzükön csak hazai állampapírt vehetnek, így finanszírozza magát az állam), ráadásul nem kell őket folyamatosan piackomform eszközökkel idecsábítgatni. A külföldiek ezzel szemben csak akkor jönnek, ha itt többet kapnak a pénzükért, mint máshol, ráadásul a fent leírt dolgok miatt az árfolyamot is befolyásolják, egyéb kellemetlen tényezőkről nem is beszélve. Ráadásul, hogy őket itde csábítsuk, az megemeli a belföldi források költségét is, mert nem fizethetsz magasabb kamatot egy külföldinek, mint egy belföldinek.

Itthon a belső megtakarítások nem fedezik az államháztartási hiány és az államadósság folyamatos finanszírozásához szükséges forrásokat, több ok miatt. Ezért sajna rá vagyunk szorulva a külföld pénzére, ami nem jó.

A másik dolog a fizetési mérleg ugy. Itt árucsere szinten nagy a negatívumunk. Az exportért valutát kapunk, az importért valutát fizetünk. Ha az egyenleg negatív, akkor valuta kiáramlás van, pozitív, akkor beáramlás. Belátható, hogy tartósan negatív egyenleg nm fiannszírozható, mert valutatartalékaink végesek. Miből finanszírozhatjuk akkor a különbözetet? A működőtőke beáramlásból, ahol valaki a valutáját forintra váltja és itt költi el, jellemzően olyan formában, hogy nehéz kivinni. Ez a jobb. Ha ez kevés, akkor a portfolio befektetők pénzéből (állampapírok, mint fent) és végső esetben az állam által devizában felvett hitelekből.

Mi hazánk jelenlegi helyzete?

Állati nagy hiány mind a költségvetésben, mind a külkereskedelemben. Tehát hatalmas finanszírozási igény van, amit csak külföldi forrásokból tudunk már jelenleg biztosítani.

Hogyan is zajlott le az elmúlt két év ebből a szempontból - szerintem és pár más ember szerint?

1. A kormány rátett egy lapáttal az osztogatásra, hatalmas jövedelemkiáramlás volt, ami egyrészt növelte az államháztartási hiányt, mert nem volt rá fedezet és hitelből kellett finanszírozni, másrészt a megugró fogyasztás felpörgette az importot, tehát a kereskedelmi hiányt is finanszírozni kellett. Emellett visszaesett az ország turizmusa és tőkevonzó képessége, tehát egyre jobban rá voltunk szorulva a külföldi pénzre.

2. Az ország makro mutatói elkezdtek romlani, de volt egy csomó spekulatív dolog, ami miatt a hazai állampapír befektetések vonzereje mégis magas volt (elsősorban a várható EU csatlakozás áldásos hatásaiba vetett bizalom miatt) jött a pénz dögivel, mert az a bizonyos döntési eredő jó befektetésnek minősített minket. Ráadásul ekkor még megvolt a kormány hitele is, aki szóban sokszor hangoztatta eltökéltségét az egyensúly és a beruházásvezérelt növekedés helyreállítására, reformokra stb. És még megvolt a jegybank tekintélye is, aki eltökéltnek mutatkozott a kihirdetett inflációs célok védelmére - a kormánnyal szemben is, aki ugye örült volna egy kis pénzromlásnak. Tehát a befektetők akkor még hittek mindenkinek és optimisták voltak - a baljós jelek ellenére.

3. A beáramló pénz erősítette a forintot, ami egyrészt lenyomta az inflációt, másrészt viszont rombolta az export pozícióit rövid távon és javította az importot -tehát tovább rontotta a külker mérleget is. A hatások megítélése nem egyszerű. Addig ment ez a folyamat, míg az emlékezetes szóbeli intervenciók ellenére pár spekuláns elkezdett nagyon keményen a forint erősödésére játszani, ami hosszabb távon nem tett volna jót nekünk mindenféle csatlakozási és egyéb problémákra. Ekkor a jegybank irtózatos kamatvágásokba kezdett, felborítva a befektetők számításait, átértékelve a döntési eredőt, lelassította a rohamot. A spekulánsok véres fejjel mentek el, itthagytak mintegy 60 mrd forintot és párat otthon kirúgtak. Forintárfolyam vissza arra a szintre, ami inflához kb. elég, kamatok a mélyben, tehát az állam finanszírozása is olcsóbb lett.

4. A kormány és a jegybank korábban sem szerették egymást, de a kormánynak egyre jobban kellett volna kis infláció, egyrészt a bevételek felpörgetéséhez, másrészt a kiszórt pénz terheinek csökkentéséhez. Ebben elég jó partnerre talált az exportőrökben, akik felsorakoztak a kormány mögé, és mindenki gyengébb forintot akart. A korábban megkezdődött makrotrendek folytatódtak, tehát romlás minden szinten, de ezt ráfogtuk a forint árfolyamra és Járaira. Piacok azért már szimatolnak valami zavart az erőben, de még van hitel. Közben többféle célárfolyam is elhangzik a kormánytól, és egyéb makroszámok tekintetében is folyamatosan össze-vissza számok hangzanak el, ami kicsit bizonytalanná teszi a dolgokat. Ráadásul kezd előjönni, hogy még véletlenül sem jön e egy jóslatuk sem, és általában mellébeszélnek.

5. A jegybank és a kormány titokban köt valamiféle megállapodást. Járai olcsóbb forintjáért a kormány a kiadások csökkentését ígéri, ami szintén infláció csökkentő hatású. És bekövetkezik a legnagyobb hiba, a sáveltolás - ahol Járait szarban hagyták. Mostmár mindenki elismeri, hogy a kormány nyomására történt a dolog. lásd pl. a legutóbbi László Csaba interjút. A lépés tökéletesen ellentétben volt a jegybanka addigi kommunikációjával, tehát most először a befektetők a jegybakot is kezdték komolytalannak tartani. Ráadásul buktak is. Pénz elkezd kifele menni vészesen, veszélyben az infla és a finanszírozás - pánikreakciók - jegybanki kamatemelés. Ami a változatosság kedvéért megint ellentmond a korábbi kijelentéseknek. Jegybank hitele a porban - azóta is.

6. A kormány is kezd végre valamit végre a jegybank szapulásán kívül, megszorítások. Kis csomag és másképpen hívják, és az egészet ráfogják - most nem a jegybankra, hanem az euro csatlakozás szükségességére. Ami csak egy politikai fogás, realitása kevés - bár nagy elszántsággal meg lehetett olna csinálni. Csakhogy igazi elszántság nincs, csak még nem merjük bevallani, hogy az eddigi gazdpol kudarc. Közben makroszámok szép csendben tovább romlanak, de a kormány folyamatosan hangoztatja eltökéltségét pl. az aht hiány betartására.

7. Elérkezik a kapkodás ideje. A kormány mindenhol pénzt keres, adócsökkentés címen irtózatos bevételnöveléseket tervez 2004-re - ami elég csúnyán megdobja az inflációt -, össze-vissza beszéd mindenhol. Számokat még véletlenül sem találják el. Kormány hitele is lassan felzárkózik a jegybakéhoz - miközben a makroszámok romlása minden eddiginél rosszabb képet mutat, és kezd átszivárogni a köztudatba. Lassan elindul a lavina első hópelyhe.

8. Az év elején megalázott spekik - akik kicsit visszanyertek a pénzből a sáveltoláskor azért - kiszúrják a sebesült vadat és nekiesnek. Érzik a piac bizonytalanságát, és indítanak egy támadást a forint gyengítésére. Forint árfolyam vészesen zuhan - Jegybank szóban interveniál ezerrel, kormány szintén, de már senki nem hisz nekik. Végső eszközök: jegybak titokban beveti a devizatartalékot és forintvásárlásba kezd, hogy erősítse a valutát. Ez csak egy ideig mehet, őrültség lenne hosszabb távon vagy nagyobb volumenben. Ha megnyugszanak a piacok jó, ha nem, fel kelladni. Nem nyugodtak meg, kamatemelés, drasztikusan. Pár napon keresztül ugye akkora pánik volt, hogy az állampapír aukciókon nem volt jegyzés, tehát veszélybe kerülhetett volna az állam finanszírozása...

9. Jegybank szapulás ezerrel a kormány részéről, mostmár mindenért a magas kamat felelős, nem az erős forint. Makro számok romlanak megállíthatatlanul tovább, de a kormány rendkívül optimista. Árfolyam hektikus, tervek sehol, infla célok sehol. De szóban komoly elkötelezettség a hiányzélok megtartására - jövőre majd, mert az idén kicsit mégis magasabb lesz - persze a jegybank miatt. Csakhogy a költségvetés során már ráéreztek a fiúk, hogy az elég képtelen elképzeléseket tartalmaz, nem lehet megcsinálni. Bevételeket már nem lehet növelni igazán, mert elmentek a legvégsőkig. 25% ÁFA áramra, szja emelések tartalmilag stb. Kiadást is kell csökkenteni - adjunk a gazdagoknak, lakáshitelrendszer átalakítása plusz pár apróság.

10. Kijönnek a decemberi számok, ég és föld a kormány kommunikációjához képest. Arc már nincs, PM harakiri kell. Majd az új.

11. Közben elengedjük az év végére tervezett hiányt is párszáz milliárddal, szóval ismét adtunk a hitelességnek egy kisebb pofont. És kicsit tovább emeltük a kockázatunkat.

12. Most meg kiderült, hogy a tavalyi katasztrófa szám sem igaz, még magasabb volt a hiány - és az önkormányzatok adatai még nincsenek benne. Kiderülhet, hogy hiánycsökkentés gyakorlatilag nem is volt, sőt. Piacok ezt éppen lereagálják egy kisebb gyengüléssel ismét.

Szóval most ott vagyunk, ahol a part szakad. Leamortizált hitelesség, óriási aht és külker hiány, bizonytalanság minden szinten és hektikus, nehezen kordában tartható árfolyam. Kettő kell a tánchoz, de a fő oka az egésznek a hatalmas hiány és finanszírozási szükséglet, ami miatt ki kell fizetni a többlet pénzeket a hitelezőknek, vagy csőd.

Pár apróbb részlet elszállhatott, mert csak fejből írtam, nem olvasgattam most utána

És ennek a folyománya jelenleg a lakáshitel rendszer átalakítása, mert az gondos gazdaságpolitikával, csökkenő inflációval teljesen finanszírozható lett volna (amint az állampapír hozamok elérik a bankokkal leszerződött referencia hozamot, az államnak egy fillér plusz pénzébe nem került volna a dolog, akármekkora a hitelállomány és csak számolja a bevételeket). Ráadásul az egésznek a költsége elenyésző volt ahhoz képest, amilyen pénzeket itt meg kéne fogni.