Most nem mennék bele a mesék mikéntjébe inkább.
Ez ugyanis egy végtelen dolog lenne.

Inkább azt mondom, hogy ha a szülő biztos magában, biztos abban, hogy ő ALKALMAS A GYEREKNEVELÉSRE, ha ő maga is biztos alapokat hozott avagy kinevelt magában ehhez, ha nem bizonytalankodik, és nem kérdez rémülten másokat arról hogy pl. mit tegyek ha a gyerek hisztizik - ez az egyik alapszempont ergyébként, mert a legtöbb szülő itt veszti el a fonalat, míg a gyereket csak gondozni kellett, az ment szépen, de mikor ez jön akkor elbizonytalanodik - és akárhogyan is reagál a hisztire, még ha nem is úgy ahogyan a cihológiai tankönyvek mondják, hanem máshogy, de biztos magában - akkor a gyerek nagyjából fel lesz nevelve.

Nincsen tankönyvi gyerek, és nincsen tankönyvi szülő. MInden szülő jót akar (most tekintsünk el azoktól, akik csak ösztönből szülnek mert úgy sikeredett, azok úgyse kérdeznek semmit sajnos) és lehet nagyon sikeres gyereket nevelni porosz módszerekkel is meg teljesen liberális módszerekkel is.