Nincs!!!!!!!
Te felnőtt fejjel értékeled ezeket a meséket, a gyerek meg gyerek fejjel. Az általunk Grimm meséknek nevezett gyűjteményt Jacob Grimm (1785-1863) és Wilhelm Grimm (1786-1859)gyűjtötték össze. Vagyis azt az ősi mesekincset, amit a német nyelvterületen megtaláltak. Ugyanezek a mesék olvashatók a Charles Perrault (1628-1703) meséiben is, csak francia nyelvterületen gyűjtött. A mesék némelyikének más a vége, de amúgy 80-90%-ban ugyanaz. Ja, és Perrault cirka 100 évvel korábban gyűjtötte őket. Ezek a népmesék nagyon sokat jelentenek a gyerekek számára, hiszen legtöbbször a legkisebb győz, ő a legügyesebb, a legeszesebb pl. Mit jelent ez egy kicsi számára? Hiába én vagyok a legkisebb a családban, én is olyan nagyszerű leszek/lehetek, hiszen Babszem Jankó is pici volt, és lám... Az igazi népmesékben nem hal meg visszavonhatatlanul senki, valamilyen formában visszajön, pl. Hamupipőke anyukája. Mi ezt felnőtt fejjel szellemjárásnak tartjuk, a gyereknek meg azt jelenti, hogy bár meghalt, azért vigyáz ránk. És tulajdonképpen ez tényleg így van: hiába halt meg, akit szerettünk, a gondoskodásának emléke megmarad. A példákat hosszasan sorolhatnám. Ezek az ősi mesék az emberiség bölcsességét gyűjtik egybe, nevezhetjük a kollektív tudatalatti lenyomatának, megjelenési formájának is akár.
Nem véletlen, hogy a népmese kérdésre elég hamar rákattantak a pszichoanalitikusok is. Bruno Bettelheim: A mese bűvölete című könyvét említhetném, ő freudista feldolgozó, de szerintem jobb Marie-Louise von Franz: Női mesealakok című könyve, ő jungiánus.
Nem véletlen, hogy az ember ösztönösen ódzkodik az Anderesen meséktől... Azok ugyanis műmesék, amiket a szerző szvsz saját lelki defektjének feldolgozására írt, nem tartva be a népmesék "alapszabályait".