Dauerni írta négy éve:
"A bölcsek kövét még senki sem találta meg. Biztos recept nincs. Éppen azért mert művészetről van szó, nem lehet matematikai algoritmusokkal operálni. De igenis állítom, hogy a könnyűzene nem művészet. Úgy ahogyan az irodalomban nem művészet a szerelmesregény vagy a krimi. (Ha valaki most abba próbálna belekötni, hogy pl. Bűn és bűnhődés az krimi, azt kiröhögöm. Remélem mindenki tudja mire gondolok.)
Ha valaki most sértve érzi magát, mert kultúrember lévén jártas az irodalomban és egyáltalán nem vesz a kezébe lektűrt - ugyanakkor "könnyű" zenét hallgat - annak egy dologra felhívnám a figyelmét:
A művészet egyfajta kommunikációs folyamat, aminek közvetítő "nyelve", szimbólumrendszere, hagyományai vannak. Ennek elsajátítása, illetve legalább "megszokása" a meglehetősen absztrakt zene esetében sokkal nehezebb feladat, mint az irodalomnál - ahol legalább a hétköznapi beszélt nyelv fogódzót jelent (igaz, különösen verseknél félrevezető is lehet.)
Kodály akkor mindenképpen tévedett, amikor kijelentette, hogy a "zene mindenkié". Nos erről szó sincsen. A zene azoké, akik értik. És az ilyenek nincsenek sokan. A nyelv elsajátítását pedig rettenetesen megnehezíti az, hogy sokan meg vannak arról győződve, hogy nincs mit tanulniuk.

Képzeld el a párbeszédet - én becsmérlően nyilatkozom egy ocsmány nyelvezetű pornográf könyvről, a vitapartnerem pedig (olvasni nem tudván) dicséri a tipográfia gyönyörű arányait."