Nézd igazad van, végülis egy rajzfilm se tesz tönkre önmagában egy gyereket. És ha nagyobbacska, akkor már mindent meg lehet vele beszélni. Én spec. a kisgyerekekről beszéltem, szvsz. nekik igenis árt az, ha állandóan túl mozgalmas, túl cselekménydús filmeket néznek, igazándiból ebben a korban még a diafilmvetítés lenne a legjobb, de hol vannak már a diafilmek és a vetítő???

A sok tévénézés és sok rajfilmnézés azzal jár, hogy a gyereknél nem alakul ki az a bizonyos belső képrendszer, ami később elengedhetetlenül szükséges ahhoz., hogy magában lerendezzen bizonyos problémákat. Ugyanis ha mesét mondasz neki, akkor a mese szerepkői ő képzeli el, hogy milyenek: ez az un. belső kép. A rajzfilmeknél miindez adva van. De könnyen megértheted mit akarok mondani, ha megesett már veled olyan, hogy egyik kedvenc könyvedet megfilmesítették, és azt megnézted. Én már nagyon gyakran jártam így, hogy a film mint olyan hatalmas csalódás volt számomra, ellentétben azokkal, akik a könyvet nem olvasták, csak a filmet látták.

Nagy általánosságban pedig tényleg csak azt tudom mondani (egyetértve azzal, hogy én is utálom a Tom és Jerryt), hogy a mostani rajzfilmekben nagyon sok az erőszak, nagyon sok az iszonyatos hangeffektus és még sorolhatnám. Nem jó ez, de mit lehet tenni, a rajfilmiparral nem szállhatunk szembe.

Legfeljebb beszélhetünk róla.