Magyar vándor
NSZ • 2004. február 6. • Szerző: Bikácsy Gergely
A hét vezér
A Magyar vándort annyira félresikerültnek, annyira szellemtelennek és unalmasnak érzem, hogy alig tudok róla szólni a sajnálkozáson kívül. Herendi Gábor második játékfilmje parodisztikus áltörténelmi komédia volna talán, mely arra az alapötletre épül, hogy a honfoglaló törzsek hét vezére az indulás előtti búcsúbuli után későn ébred, seregük már elporzott a jövő felé. A nyoma veszett magyarok után erednek hát, de csak a film végén, egy mai augusztus huszadikai ünnepségen érik utol őket napjaink Budapestjén. Közben átlovagolnak ugyan a magyar nép zivataros évszázadain, de a leporellók és kis óvodások humora is cserbenhagyja őket. „Nem láttatok itt magyarokat?” – kérdik úton-útfélen, leginkább különböző fogadókban, ahol szállást kapnak.
A nézőnek eszébe juthat a Monthy Python vagy a kiváló Brian élete: nekem csak azért nem jutott eszembe, amiért egy Móricka-viccet végigkínlódva sem jut eszembe Karinthy. Nemrég Szőke András: Helyfoglalás, avagy a mogyorók bejövetele című itt-ott szellemes, rokonszenves, de csak félig sikerült komédiája próbált a Koltay Gábor-féle patetikus és leckefelmondóan ásíttató iskolamozi ellenpontjaként szabados humorral élni – arról legalább érdemes volt elmondani, mi sikerült benne, és mi nem. (Mint ahogy természetesen Koltay Gábor hót komoly és „veretes” produkciója is legalább igazi bírálatra alkalmasnak bizonyult.)
Herendi Gábor Magyar vándora nem alkalmas ilyesmire sem. Itt aztán semmi sem sikerült, és ez némileg figyelemre méltó. Képtelen vagyok a teljes kudarcot, a megfoghatatlant megragadni, vagy kudarcának titkát megfejteni. Két napja csak, hogy láttam, s már nézése közben elfojtottam, feledésre ítéltem a roppant kínos viccelődést, az alsóbb szintű kabarékba (sem) illő sok bemondást, önismétlően lapos kínlódást, a kiszámíthatóan felesleges és mérsékelt frissességű helyzetkomikumok nézőbüntető sokaságát. Arra még emlékszem, hogy besenyőkről nem esik szó, viszont kínaiak, háremhölgyek, Batu kán, török padisah, Mátyás királyt játszó Mátyás király (Helyey László), Ferencz Józsefnek maszkírozott Windischgraetzet játszó Bodrogi Gyula, török pasának öltöztetett Gálvölgyi János feltűnik a vásznon, és abszolválja kabarészámát. A hét vezért játszó hét jobb sorsra érdemes színész aligha tehet a bukásról. Ezzel a megengedő és igaz mondattal fejezném be. De kihagytam, hogy gyakran könnyűzenei betétre fakadnak ismert és kevésbé ismert énekesek, szép és kevés ruházatú lányok okoznának szem-szájnak örömet, de nem okoznak még a szemnek sem. A vége felé gonosz nácik és elvonuló (szintén buta) szovjet katonák is felkomorlanak, akarom mondani felviccelődnek – másra nem emlékszem... Verjen meg engem a magyarok Istene – de nem, nem, visszavonom e rossz viccet (ez volna csak a film „humorának” cinkos elfogadása) –, verjen meg engem a tréfát nem ismerő nagybetűs Humor talán még kegyetlenebb Istene. A Magyar vándor a mozikomédia beteg állatorvosi lova, mindenfajta humor teljes félreértése.
Máris azt olvasom deklarált „nemzeti” vitafórumokon, „nemzeti” hozzászólóktól, hogy „magyargyalázás” folyik a vásznon. Ezen az ostobaságon már nem is csodálkozom, a buták szidják csak e rossz filmet a maguk tébolydai szemszögéből. Nem, nem: Herendi Gábor félresikerült filmje dehogyis „gyalázza” a magyarokat. Én nem láttam benne semmi „bántó szándékot”, merthogy nincs benne ilyen. Filmje nevettetni akar a hét vezér ügyetlen viszontagságaival, de legalább annyira nevettetni a tatárok-törökök-németek-oroszok (sőt még a régi, 6-3-as angol futballcsapat) ügyetlen vezéreivel is.
Remélem, hogy a bemutatkozása után jogosan becsült rendező előbb-utóbb kiheveri majd e ballépést. Nála nagyobb alkotók is buktak már (majdnem) ekkorát.
Több mint bűn ez a film – hiba.
Nem „magyargyalázás”, hanem bántó humorgyalázás.
-------
Hüm.
Változatlan a kérdésem: ha ez így van ahogy a Népszabadság írja,akkor viszont miért kellett egy ilyen rémségesen elkúrt filmhez a MAGYAR történelmet díszletként felhasználni ?
Vagy az már védtelenül ki van szolgáltatva minden pancser humrozálási kísérletének?
Nahát:)