Egy korrekt cikk a mai Népszabadságból:

A Benfica piros sálja

NSZ • 2004. február 5. • Szerző: Hajba Ferenc

Fehér Miklós, a pályán meghalt 24 éves Benfica játékos győri sírjáról valaki – vagy valakik – ellopták azt a piros sálat, amit a portugál csapat delegációja hozott magával a temetésre. Mindez nagyjából akkor történhetett, amikor Liszabonban gyászmisét tartottak a válogatott magyar játékosért, a csapat vezetői pedig arról tájékoztatták a családot: a portugál stadionban és a ravatalozónál rengeteg fotó, emléktárgy gyűlt össze, ezeket gyorspostával elküldik Magyarországra.

Az ember szégyenkezve gondol arra: jobb lenne talán a Benfica múzeumában őrizni az ereklyéket. Ott nagyobb biztonságban volnának. Igaz, ezek az elküldött emléktárgyak már nem a győri temetőbe kerülnek, hanem valószínűleg a szülőkhöz, a csatár mezei közé.

A győri temetőből ellopott sálat – amit a Benfica címere ékesített – egyébként személyesen hozták el Győrbe a temetésre érkező, megrendült csapatot elkísérő portugál szurkolók. Azok, akik ott sírtak a ravatalozóban, megsimogatták a koporsót és fogadalmat tettek: Fehér Miklós emlékét mindörökre megőrzik. Nehéz elképzelni, hogyan lehet majd nekik megmagyarázni a temetői tolvajlást. Könnyen lehet, első pillanatban talán nem is értenék meg, hogy mi történt, s legfőképpen miért. Talán el kellene magyarázni nekik: Európának ezen a részén sok minden megtörténhet.

S miközben itthon szégyenkezhetünk azok helyett, akik már a temetői csendet sem képesek tisztelni. Közben a Benfica honlapján szobor felállítását is kezdeményezték Portugáliában Fehér Miklós tiszteletére. A drukkerek a Benfica-stadion egy részét is Fehérről szeretnék elnevezni.

A méltó emlékőrzés közben egy pillanatra sem sajátítják ki Fehér Miklóst a portugálok. A Benfica honlapjának nyitó oldalán most is Fehér Miklós fotója látható, s születési dátuma mellett ott van a magyar zászló. A portugálok úgy tartják magukénak a játékost, hogy fontosnak gondolják magyarságát is jelezni.

A Benfica sálja is jól megfért az ETO sáljával a friss síron. Legalábbis az első napokban. Aztán valaki úgy gondolta: a keresztet átölelő Benfica-sálat az ETO sáljával kell kicserélni. Vagyis kimondva-kimondatlanul megkezdődött a nemtelen rivalizálás. Kié is volt Fehér Miklós? Kié volt elsősorban? Győzött az összeférhetetlenség ősi magyar átka.

A sálcserélő azonban legalább nem vitte el a piros-fekete emléket, hanem a sírra terítette azt. Ebben a gesztusban benne volt már azonban a megosztás, a különbségtétel talán át sem gondolt, ösztönös szándéka.

Aztán azt a sálat, amit a Fehér Miklóst tisztelő portugálok az összetartozás és az örök emlékezés szimbólumaként hoztak, valamelyik szurkoló vagy ereklyegyűjtő a koszorúkon átgázolva elvitte a sírról.

Némelyek látni vélték, hogy a győri sétálóutcán mászkált valaki a piros-fekete Benfica-sálban. Mások arra várnak, hogy egy internetes árverező honlapon feltűnik majd a Benfica-ereklye, s liciten talán visszavásárolhatják a sírra.

Ennek persze igen kicsi a valószínűsége. Nem hinném, hogy pénzt csinálna belőle a tolvaj, mint ahogyan nyilván nem is a torkát szeretné melegíteni vele. Valószínűleg az emlékezést akarta privatizálni, tárgyiasítani. A nem tárgyiasult dolgoknak ugyanis igen kevés a becsülete Magyarországon.

Ha igaz a mondás, miszerint minden országban akkora tisztelet jut a halottaknak, amekkora az élőknek jár, sokszoros okunk van a szégyenkezésre.

A sáltolvaj a halott labdarúgó kegyeletét, és az élők tiszteletét is meggyalázta. A magyarokét és a portugálokét egyaránt. Azokét a sportemberekét, akiknek a társaságában sok világsztár megfordult, ám Fehér Miklóst mindenkivel egyenértékűnek tartották. Megmutatták, mi az az igazi csapatszellem: összetartozunk és ragaszkodunk a másikhoz, legyen bármelyik fokán a pillanatnyi ranglétrának, legyen az országának bármi a neve.

Tegnap este Fehér Miklós iskolájának, a Szabadhegyi Közoktatási Központnak a tanulói, tanárai, és a hozzájuk csatlakozók gyertyás kegyeleti sétán mentek el a sírhoz. Fehér Miklós Portugáliából is rendszeres kapcsolatot tartott egykori iskolájával. Testnevelő tanárát Portóba is kivitte magához, büszkén bemutatta ismert játékostársainak, az iskolájába pedig gyakran viszszajárt.

Az oktatási központ vezetői, pedagógusai arra vállalkoztak, hogy a kulturáltság, a szerénység, a becsületesség és a tehetség értékeit Fehér Miklós példáján át még közelebb hozzák a tanulókhoz. A kegyeleti séta után pedig a sállopás ürügyén a kegyeletről, az emlékezés méltóságáról is beszélgetnek a tanulókkal.

Fehér Miklós szülei pedig arra kérik az ismeretlen sáltolvajt: valami módon juttassa el hozzájuk az ereklyét. Cserébe megígérik, hogy szereznek neki egy másikat a Benficától.

A visszaszolgáltatott ereklyével együtt talán a magyar szurkolók becsülete is a helyére kerülne.