Egy kis magyar nekiindul - A hét filmje ****
A hét vezért tette meg új vígjátéka, a Magyar vándor fo˝ho˝séül Herendi Gábor rendezo˝. Ráadásul úgy, hogy a hét derék vezér egy átmulatott éjszaka után meglepo˝dve látja, lekéste a honfoglalást. A hatszázezer magyar, akit vezérelniük kéne, eltu˝nt. Nép nélkül kénytelenek nekivágni az útnak, át a Vereckei szoroson, át évszázadokon, hogy végül, ha már nem is lovon, de az Alagút tetején ülve, megpillantsák azokat, akiket kerestek.
Zenés történelmi road-movie, mint vígjáték - igazán eredeti ötlet. És legalább annyira meglepo˝ is a Valami Amerika nagyon mai hangvétele után. Herendi jó érzékkel tapintott rá arra a kimeríthetetlenül gazdag leheto˝ségre, amelyet egy ilyen abszurd helyzet magában rejt. És ráérzett arra is, hogy egy felno˝tt nemzet felno˝tt polgárai felszabadultan tréfálkozhatnak történelmük ho˝si és kevésbé ho˝si korszakain. Ez az érett öntudat jele. Ahogy máig klasszikus értéke a magyar filmmu˝vészetnek A tizedes meg a többiek, vagy A tanu, amely ugyan nem történelmi figurákat, de kemény történelmi ido˝ket idézett meg a komédia felszabadító szellemében.
Ha van hiányérzetünk, hát éppen annak az élesen látó szemnek a hiánya, amely e két említett filmet klasszikussá érlelte. Herendi humora szelíd és habkönnyu˝. Eltréfálkozik hét ho˝se esendo˝ségein, de tréfáinak nincs csipo˝s éle, inkább gyengéd szeretettel tereli át o˝ket egynémely ido˝k számukra felfoghatatlan furcsaságain. Nincs ironia, nincs élc, gúnyorosság meg végképpen nincs az elbeszélés hangjában. Tulajdonképpen meglepo˝, hogy hogyan bírta ki önironia nélkül az évezredes vígjátéki kalandozást. Bár éppen a hét vezér figurája kínálta volna fel a jellemkomikum mélyebbre hatoló esélyeit, a film inkább a szóviccek és a helyzetkomikum szelídebb térein maradt. A ritka kivétel miatt talán ezért is az egyik legsikerültebb jelenet ho˝seink találkozása az álruhás Mátyás királlyal, aki mindenáron titkos gondolatokon szerette volna rajtacsípni a jámbor vándorokat.
Személy szerint a szándékolt anakronizmusokat kedveltem a legjobban. Ebbo˝l akár lehetett volna még több. Olyan, mint például Elo˝d mókás mániájának köszönheto˝en a gyufa, a Rubik-kocka "feltalálása" a vezértársak értetlenkedése közepette. Kedves ötlet az irodalmi idézetek beépítése, a játék a közismert verssorok befejezetlenségével, mókás jelenet Anonymus töprenkedése, a kínai "puszkapor"-árus leányka, Ond és a Vereckei szoros konfliktusa, stb.
A puszta szórakoztatás kedvéért Herendi a szórakoztató-ipar több ismert figuráját öltöztette be történelmi jelmezekbe, számítva rá, hogy bejön a poén a puszta felismerés révén. Mondjuk jó móka a levitézlett táncdalénekest többszáz év elo˝tti bulin hallani. A seregnyi epizódszínész között igazán a hét fo˝szereplo˝nek volt módja vígjátéki figurát faragni a szerepébo˝l. Fo˝szereplo˝nek a hét túl sok ahhoz, hogy egyenlo˝ arányban kapjon súlyt mindegyik vezér. Szabó Gyo˝zo˝ mindig késedelmesen vezénylo˝, s a lovat fordítva megülo˝ mokány magyarja mellett a raccsoló arisztokratát játszó Szervét Tibor lett az egyik középponti figura. Társaik, Gesztesi Károly, Greifenstein János, Gyuriska János, Hajdu István és Seress Zoltán ido˝nként jutott szóló-szituációhoz.
Kosztümös történelmi film ido˝tlen ido˝k óta nem született itthon. Kosztümös történelmi vígjáték meg pláne nem. Herendi belevágott, mint tudjuk, kevesebb pénzbo˝l, mint amennyit ez a mu˝faj megkíván. A móka habkönnyu˝, de az úttörés ténye tény.
Bársony Éva
Népszava