Szándékosan nem vettem részt a sárdobálásban, mivel kemény kritikát kaptam.

1. bemutatták-e a filmet (bemutatták, sajtóbemutatón is, a topic indítása előtt)
2. miután az első kritikát is olvastam, a topicindítás előtt (http://www.cinematrix.hu/hirveg.php?hir_id=12387), indítottam a topicot.
Tudomásul véve, de nem osztva a kritikus sorait: " A csavar, hogy veszítsék el népüket, ugyancsak rendben van, hiába vinnyognak majd páran, és kiáltanak szentségtörést. A Magyar vándor egyáltalán nem sértheti a sokat emlegetett nemzeti önérzetet. Egy ártalmatlan vígjáték. Aki önérzetileg vinnyog, az nem nézte meg."
A mai kritikát is érdemes elolvasni (bár nem értek egyet a vonatkozó véleménnyel) és nem válasz az itteni vitára. Holnaptól mások szubjektív véleménye is megjelenik, mivel nemcsak a két bemutató nézői lesznek túl rajta.

Cinematrix.hu:
Magyar vándor
2004/02/04
Még röhögni sem tudunk magunkon.

A magyar közönségfilm (újbóli) megteremtésének frontján a Valami Amerikával jelentős tettet végrehajtó egykori reklámfilmrendező, Herendi Gábor egy csapásra sztárrá vált, és új munkájához már jelentős tőkesegédlettel vághatott neki. A Valami Amerika példátlan, közel hatszázezres nézőszáma megnyitotta a bőségszarukat új projektje előtt, és nem csupán multik prominenseinek, de az MMK kurátorainak a szívét is képes volt meglágyítani. A Valami Amerikát lehetett szeretni, lehetett gyűlölni, de azt nem lehetett elvitatni alkotóitól, hogy a magyar filmtől a hetvenes évek óta mindinkább elforduló közönség érdeklődését sikerült újra felkelteniük egy honi produkció iránt, és ez a tény önmagában véve elismerésre méltó.

Amit presztízsben nyertek Herendiék ott és akkor, azt vélhetően elveszítik itt és most, a Magyar vándor ugyanis az utóbbi évek egyik legsiralmasabb mozidarabja, hervadt, bárgyú, szánalmas próbálkozás. A történet Mikszáth Új Zrínyiászának és Terry Gilliam Gyalog galoppjának ihletésére készült, és a hét vezér magyar történelemben tett bizarr időutazását meséli el, a honfoglalástól napjainkig. Nem az alapötlettel van baj, hiszen az akár még működhetne is, hanem a kivitelezés módjával, az elemista gegeket sorjázó ostoba kényszerpoénkodással, a minden épkézláb elképzelést nélkülöző jelenetszervezéssel, a jobb híján a cselekménybe épített klipszerű betétekkel, a gyenge kísérőzenével. Nem segít ezen a filmen semmi, hiába vonultatja fel Herendi a magyar színészek krémjét, emellett hiába szerepeltet a cameókban is jól ismert szórakoztatóipari személyiségeket, a produkció menthetetlen. Már csak azért is, mert zavaros a koncepció: a híradásokból eleinte úgy tetszett, hogy a Magyar vándor a hamis mítoszok felépítésére specializálódott nemzettudatot vicceli meg és a primkó magyarkodás elé tart görbe tükröt, de nem ez történt, mi több, Herendi – egyebek mellett a 6:3 legendáját erősítő jelenettel vagy a nyáladzóan hazafias zárószekvenciával – épp azt építi és erősíti meg, amit eredetileg lebontani és gyengíteni készült.

Persze mindenkinek lehetnek hervadtabb pillanatai. Önmagában még nem akkora baj (illetve dehogynem, de hagyjuk) a gyenge színvonal, ennél sokkal szomorúbb, hogy az utolsó negyedórára szabályos reklámblokká fajul a film, a fő szponzorok logóit látjuk egymás után, bután beépítve a jelenetekbe. Még ez sem lenne probléma, ha figyelmen kívül hagynánk azt a körülményt, hogy a Magyar vándor az adófizetők pénzét osztogató MMK-tól a megítélhető legnagyobb összeget – 100 milliót – kapta. A film olyan, amilyen, inkább szomorkodni, mintsem háborogni lehet rajta. Ez a szponzorblokk viszont vérlázító.

Pápai Zsolt