Az érvelésben az eredendő bűnről szó sem esik. A jósággal kapcsolatban pedig a zsidó teológusok legnagyobb része nem ért egyet a te véleményeddel. Találtam egy tanulmányt ezzel kapcsolatban, melyet egy zsidó és egy keresztény teológus közösen írt. Ebben idézik a 2Móz.5-8-at, mely így szól: "És az Úr elvonula ő előtte és kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. A ki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt: de nem hagyja a bűnöst büntetlenül, megbünteti az atyák álnokságát a fiakban, és a fiak fiaiban harmad és negyedíziglen. És Mózes nagy sietséggel földre borula, és lehajtá fejét", ezen kívül hivatkoznak arra, hogy a Tóra az isteni szeretet megnyilvánulásával kezdődik és azzal is végződik (Ádám és Éva ruhát kapnak Istentől, ill. Mózes meglátja az ígéret földjét), majd leszögezik, hogy mindez "addresses a widespread misconception that the God of the Jews is a God of Justice in contrast to the Christian God of Love.", és hogy a zsidó hagyomány tizenhárom tulajdonságot társít Istennel a fentiek alapján, melyek között szerepel a jóság, az irgalmasság, a szeretet, a végtelen megbocsátás és a véges büntetés is. Végül a cikk leszögezi: a zsidók és a keresztények ugyanabban az Egy, Jó Istenben hisznek.

Nem gondolom, hogy görcsösen védeném a cikket, nekem inkább úgy tűnik, hogy te görcsösen támadod. A cikk érveléseinek egy része az összes vallásra érvényes, más része pedig a nagy monoteizmusokra érvényes, ezen belül valóban talán a kereszténységre nézve erősebb, de a többire is megállja a helyét.