Szerintem nem lehet megvárni, amíg a közhangulat olyan lesz (pláne, hogy néhány hőbörgő minden történelmi/társadalmi filmhez akad) - akár nevelő célzattal is érdemes ilyen filmeket is csinálni -, meg kell szoknia a szélsőjobbnak is, hogy a történelmi múlttal/figurákkal nyugodtan lehet viccelni, ironizálni. Még mindig jobb, mintha valaki komoly filmet akar csinálni és csak nevetséges lesz: ez szükségszerű, ha valaki nagyon azt akarja, hogy komolyan vegyék, az előbb-utóbb nevetséges lesz. Nézzünk egy egész más példát, a nagy pc jegyében homokos szinte már minden filmben akad: amelyikben önironikus az alkat, az mindenképpen szórakoztató, teljesen elfogadhatóvá teszi számomra a figurákat; ahol a társadalmilag kirekesztett,elnyomott, drámai figurát csinálnak belőle, az sokszor inkább erőltetett, nevetséges. (Mindenkinek megvan az élettel a baja, miért pont ez okozzon katarzist.) Persze jó példa az általad említett, nevetséges közállapotainkra, míg Kusturica mindenféle probléma nélkül leforgathatta pl. a vicces, irónikus Macska-jajt (ami közönségsiker volt és szemmel láthatólag senkinek nem ártott vele, sőt), addig Rudolf Péter az Üvegtigrisben egy tipikus cigány-esküvőt nem mert cigányokkal leforgatni.

Hagyjuk már ezt a bazi nagy érzékenységet és folyamatos szemforgatást mindkét oldalról: mértékkel bármivel lehet viccelni, mértéktelenül pedig úgyis megunja az ember.

(Amúgy a Valami Amerika pl. egy ország-imidzs filmnek is elment, annyi szép kép volt benne Budapestről.)