A te hozzászólásod meg a többi, itt hozzászóló hívő hozzászólása is azt juttatta eszembe, hogy tulajdonképpen a vélekedéseitek nagyrészt egy hárítási stratégia részei: arra kerestek indokokat, hogy miért ne kelljen a Szalai cikkében lévő fejtegetéseket, érveket alaposan átgondolni, miért nem releváns, miért nem érdemes foglalkozni vele. Pl. "soha nem volt igazi hívő", "soha nem találkozott az élő Istennel", "csak kóválygott", "én találkoztam az élő Istennel, és TUDOM, hogy van, még a mobiltelefonszámát is megadta, ezért nincsenek kételyeim, nekem már mondhatnak bármit, semmi nem ingathat meg", stb.

Ez persze teljesen érthető, mindenki védeni próbálja az ő kis világnézetét a külső fenyegetésektől, pláne ha ez a fenyegetés egy hosszú cikk formájában jelentkezik, amin gondolkodni kéne :)

Végső soron az dönti el, hogy ki hogyan viszonyul ehhez a cikkhez, hogy mi az erősebb benne: az igazságkeresés vagy a lelki békesség vágya. Ha az igazságkeresés az erősebb, akkor végig fogja olvasni és mérlegelni fogja a leírtakat. Ha a lelki békesség vágya, akkor valamilyen hárítási stratégiát alkalmazva átlép rajta.