Igen, igazad van, de megint eszembe jut az a bizonyos jelenet...

Szép, szőkehajú szemmel láthatóan értelmiségi anyuka, a játszótéren, pontosabban kicsit távolabb tőle... a probléma valami olyasmi lehetett, hogy haza kellett menni, de a gyerek (max 2 éves kisfiú) nem akart. Ott zokogott, anyukája végtelen türelemmel mellette - mikor bevásárolni indultam az ottani kisboltba - majd mintegy 3/4 óra után ugyanebben a pozitúrában találtam őket. Párbeszédjükből csak annyit hallottam, hogy "alkudjunk!!!" - mikor a közértbe mentem akkor is ezt mondta az anyuka, meg mikor viszamentem, akkor is... hát nem is tudom... ez az anyuka valóban maximális empátiával kezelte a 2 éves kisfia problémáját, de ugyan nem lett volna egyszerűbb azt mondani, hogy "kisfiam most pedig hazamegyünk???" (Vita nélkül...)

Szóval ez óta a jelenet óta én nagyon nagy fenntartásokkal kezelem ezt a szülői empátiát, és még van nehány hasonló jelenet a tarsolyomban...