Picit szomorú vagyok. Pontosabban nagyon. Mert nagyon tartottam tőle, hogy lesz ilyen topic is.

Jobboldalinak vallom magam, ha megnézitek a hozzászólásaimat, azt hiszem ez egyértleműen kiderül. Épp ezért szégyellem azt az elvakultságot, hogy egy vígjátékról is azonnal magyarüldöző topic nyílik, sőt, egy rakás mélymagyar megjelenik, és elkezd jajgatni, hogy őt mennyire meggyalázták a mocskos libsik.

Persze ennyire futja manapság: belemélyedünk a múltba, hogy mi mekkora egy fasza nép voltunk, önelégülten hátradőlünk, mert ugye nekünk milyen sok Nobel-díjasunk van, de, hogy per pillanat mi a helyzet, az senkit sem érdekel.

Megosztom veletek 500 méter rövid történetét: Kilépek a lépcsőházból, minden tele szeméttel, mert reggel a guberálok már megint széttúrták a kukát. A sarkon egy hajléktalan vizel. Rászólok, hogy ez nem WC, erre elküld az anyámba. A buszmegállóban óriási tömeg, egy fickó már akkor felszáll a buszra, amikor még a többiek le se szálltak. Aztán fölszáll egy fickó, aki befúja a füstöt a buszba.

És ilyen minden nap, mindenütt. Akkor mi a szarra vagyunk olyan rohadt büszkék? A jelenből semmit nem tudun fölmutatni, hát túrjuk a múltat, mint a guberálók a konténert? És akkor egy vígjátéktól vérig sértődünk?