Ha a mai eszemmel ujra kezdhetném, sokkal de sokkal kevesebb problémát okoznék magamnak, ugyanis én is ott követtem el a végzetes hibát, hogy azt hittem, hogy az ami az én problémám az a gyereknek is probléma, ezzel szemben nem vettem észre azt, hogy ami nekem nem jelent problémát az neki igen. Ez így kicsit zavarosan hangzik, de így van.

Szvsz Pasa sokkal higgadtabban és józanabban látja a dolgokat, mint pl Idike, és én általában az ő nézeteivel értek egyet.
Ami a kórházi lárogatást illeti: ez szvsz. pl. kifejezetten a mama problémája, ha neki úgy jobb, akkor látogattassa a gyereket és kész. Mindenesetre jól néznénk ki, ha minden elsőszülött komplett lelkibeteg lenne attól, hogy testvére születik.... tudtommal sokkal de sokkal nagyobb bajok vannak az egykéknél, de mindegy.

Szvsz. ha a szülők úgy alapállásból szeretik a gyerekeiket, nem arra vannak beállítva, hogy uralkodjanak rajtuk, ezzel szemben biztosak magukban, akkor minden rendben van.

A hisztiről meg nincs kedvem ujra vitát nyitbni, sajnos az én empátiám abban a pillanatban végetér, mihelyst a hiszti elkezdődik, nem vagyok túl jó hiszti terapeuta. Utálom a hisztit úgy ahogyan van, lehet emiatt hisztoztek keveset a gyerekeim, mert abban a pillanatban én is nagyon nagyon durcás lettem. Gonosz anya.