elnyomott.

Te:"??? SENKINEK nem gondtalan az élete, csak különböznek a helyzetek..."

Én:Ezt én nem így látom. Azt, hogy senkinek nem gondtalan az élete az nem is igaz. Persze a dolog attól függ ki, miből csinál gondot. Én momentán egészen gondtalanul élek, míg másnak lehet, hogy az életem nem tűnik annak. Ha a múltat úgy kezeled, mint egy könyvet - kiolvasod és eldobobod, hogy egy újabb olvasásába kezdj - egy gonddal máris kevesebb. Ha a jövöt úgy kezeled mint cselekedeteidnek ok-okság törvénye alapján zajló folyománya, akkor egy másik gonddot is kipipálhatsz. Akkor meg marad a MOST. Ha ezt kellően rövid pillanatra szabod, ezzel sem sok gondod akad.

Te:"Ez is félrement nálad, vagy nem értesz a fiziológiához. Az emberi elme nem robotelme, telítődik, ugyanúgy, mint a szaglószervek az illatanyagoktól..."
Én:Erre csak egy észrevétel. Voltál bor-versenyen. Azt a rövidtávú telitettséget ami a szükséges érzékszerveken kialakul egészen egyszerű modon lehet megszüntetni. Az egész kérdésnek kémiai alapjai vannak. Ilyen tekintetben az ember olyan mint egy bio-kémiai labor, ahol a lefolyók a legfontosabbak.

Te:"Teljesen téves: a misztikumok feleslegesek, sőt kifejezetten károsak, olyanok, mint a kábítószerek, ami ellen állításod szerint küzdöttél... olyanok, mint a kiköpött rágógumi: beragad az emberi elmébe..."
Én:Két dolgot keversz. A Misztikát, a misztikummal. Ahogy az öreg naguál mondaná, nem azonosak nálunk a szavak tartalmai.

Te:"Számomra ennek nincs értelme: feltételezni bármit lehet, alappal is, alap nélkül is... nincs értelme, ha nincs valami alapja..."
Én:Mondod te az analitikus pszichológiáról. Ezt lehet mondani. Attól függetlenül tett még C.G.Jung néhány megállapítást amiről ma már tudjuk, hogy helytállóak, csak a nagy ego-val rendelkező emberek tagadják. Ez azonban az ö gondjuk. Mindazonáltal azt jelenti, hogy van az emberben egy elvont rész, ami müködik, legfeljebb te nem veszel róla tudomást. Az meg a te gondod legyen. De azért te is álmodsz ugye?

Te:"Hol, Amida, hol van a teremtő? Én nem tapasztaltam semmi ilyesmit eddig..."
Én:Itt van meg ott van. Ahol akarod. Ahol nem akarod. A teremtő a teremtett dolgok kvintesszenciája. A vallásokkal az a gondja az embernek, hogy az agyával akarja felfogni. Az pedig csak egy ideig - a megismerés idejére - alanya az "agyalgás"-nak. Később lesz a hit. Ebben az esetben a psziché a "hitben hat". Ez egyszerű. Nem?

Te:"A világnak nincs szüksége emberekre, mert világ nem valaki. Amúgy értelek én valamennyire, de azt gondolom, merő illúzió azt gondolni, hogy pár száz generáción belül a jelenlegi arányok sokat változnának... túl sok a negatív hatás, mint pont a globalizáció... amúgy jó lenne..."
Én:Azt, hogy a Világ mi, azt az alkimmiai konjunkció eléggé jól elmondja. Az egyesítésről írok éppen. A valóság kettősségekből áll - kedves elnyomott - és célszerü az egyesítésre némi időt szánni. Ahogy haladol, úgy nyugszol meg a dolgokban, az értelmeddel is. Megszabadulsz a "háborgó" elme dolgaitól, és békésen szemléled a Világot. Már azt ami ilyenkor tárul eléd:)

Amida.
ps. a TV nem ad onnan közvetítést.