nemo_d Creative Commons License 2004.01.28 0 0 1096
Halálos intelem

Fehér Miklós halálának a híre álmában érte az országot

Az még megadatott, hogy Simon Tiborért napokon át imádkozzon, reszkessen, szurkoljon az ország. Igaz, mindhiába. De talán egy kicsivel jobbak, nemesebbek lettünk, legalább a remény napjaiban. Fehér Miklós halálának a híre álmában érte az országot, hogy aztán a híradások döbbenetes képsoraira ébredjen.
Simon Tibi halálakor ferencvárosi és újpesti csoportok tettek békefogadalmat.
Igaz, bántóan rövid távra.
Mégis megmozdítva bennünk a harmonikus együttélés reményét.
Fehér Miki mögött nem álltak durva erők. A lénye, az egyénisége csak frázisszerű ellentéteknek engedett utat. Az egyik oldalon álltak azok, akik válogatás nélkül szidnak, gúnyolnak minden egyes magyar labdarúgót a sportág általános eredménytelensége miatt, a másik oldalon pedig azok, mégpedig sokan, akik kedvelték, és a jövő nagy futballistáját látták benne. Azok, akik kapásból lepocskondiázták egy-egy színtelenebb produkciója miatt, illetve azok, akik hosszú távon bizalmat szavaztak neki a lelkükben. Azok, akiknek csak tárgy az ember, és a címlapra tett haláltusa-fotóval még a végső szörnyűségtől is profitot remélnek, és azok a - remélem - milliók, akik szerda délután a győri temetőben, vagy az ország bármely pontján, a szívükben mély fájdalommal hajtottak fejet egy kedves, udvarias, mosolygós - és nagyon tehetséges fiatalember emléke előtt.
Minden halál intelem a túlélőknek. Mindegyik elsősorban arra figyelmeztet, hogy a mindennapok harcai közepette is tiszteljük, becsüljük embertársunkat, ismerjük el értékeit még akkor is, ha netán valamely utca vagy barikád másik oldalán áll. Mert csakis ezáltal tudjuk élhetőbbé tenni a saját életünket is.
Mint a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke arra kérem a kollégáimat, hogy ők is járuljanak hozzá a tisztességesebb, a mértékletesebb, az értékközpontú közbeszéd kialakulásához.
Mert a halál arra int: becsüljük meg egymást jobban, s ne folyton csak egy-egy sírhalom mellett töprengjünk el az emberségről. Utólag és szemlesütve.
Szekeres István