Mindenekelőtt...nem is tudom...
...nem lehet szavakat találni, ugyanakkor természetesen szeretném én is kefejezni együttérzésemet, ami lehetetlen.

Viszont talán az eset nem egyedi, olyan értelmetlen és felfoghatalan jellege miatt és talán az emiatt bennem fortyogó düh miatt nem tudom megállni, hogy a sikerhajszoló edzők, és főként sportorvosok felelősségét ne firtassam.
Akinek van köze sporthoz tudja miről beszélek.
Sajnos olyan teljesítményigény van a mai élsportban, ami - valljuk be - nem normális.
Sajnálatos módon a sportszakorvosok remek módszereket dolgoztak ki a "kondícionáló szerek megfelelő" használatára és sokszor a sportoló nincs is tisztában azzal, hogy milyen kockázattal jár mindez. A sportoló igen gyakran tudtán kívűl teszi kockára egészségét és karrierjét egyaránt, míg a háttérben munkálkodók szinte semmit nem kockáztatnak.
Itt korábban már mások felsorolták az utóbbi idők hasonló tragikus eseményeit, ezt nem teszem meg.

Higyjétek el, tudom miről beszélek.

Tisztelt sportorvosok és tanácsadók, látjátok így megy ez...
Ezúton kérlek benneteket, hogy tiszteljétek meg az édesanyákat azzal, hogy az üzlet miatt nem teszitek kockára fiaik egészségét!

Miklós, Isten veled!