Nem bántottál meg, megértem az álláspontodat. :) Hálistennek még sosem kellett hónapokra elszakadnunk egymástól, remélem nem is kell a jövőben sem, főleg nem betegség mián... Elméletileg ugyan lehetne vele mindennap telefonon beszélni, gyakorlatilag a telefon számára egy furcsa valami, amiből időnként szól apa hangja vagy a nagyszülőké, de túl kicsi még ahhoz, hogy megértse. Pontosan ezért is izgat ennyire ez a dolog (pluszban hozzá lehet tenni a terhességi hormonok túlbonyolizáló és -problémázó hatását, nem vitatom :) ), mert élete első 5 napja kivételével, minden nap együtt voltunk. Ahogy egyre jobban belegondolok, látom, hogy nem tenne jót neki az, hogy anya eltűnt, apa és mindenki feszült és izgatott, nem ért az egészből semmit, majd anya egyszercsak felbukkan és hoz magával egy babát, aki szinte mindenkit jobban érdekel mint ő, aki korábban osztatlan figyelemre tarthatott számot. De nem ragozom tovább. :)