Szerintem emiatt tényleg ne görcsölj, akkor lesz a gyereknél testvérféltékenység, ha ti magatok is úgy érzitek, hogy erre oka van. Komolyan javaslom a "te vagy az első gyerekünk" szófordulat gyakorlati alkalmazását, ebben benne van az is, hogy utána még többen jöhetnek... (ugyanakkor ezt egyik testvére se tudja utána csinálni...) nem ajánom azt a módszert, hogy mindig mindenből két ugyanolyat vegyetek nekik stb, okosabb, ha minél előbb megtanulja (akár ösztönszinten is), hogy előbb utóbb osztoznia kell, és minden testvére más más lesz mint ő, ugyanakkor ő is egy és megismételhetetlen. Ha a szeretetről kérdez (akármilyen forméban) a nap hasonlatot tudom ajánlani: a Nap nem lesz hidegebb, ha több emberre süt, pontosan ilyen a szülői szeretet is.

Az én lányaim között 13 hónap van, spec. a testvérféltékenység miatt ez ideálisnak bizonyult, mert egy 13 hónapos még nnem filozofál ilyesmiken - hogy egészségügyileg, mind rám mind a második gyerekre nézve kifejezetten hátrányos volt az más káposzta, ebből a szempontból senkinek sem ajánlom - mindenesetre valami módon azt kell neki megmagyarázni, hogy őt semmi más testvér nem pótolhatja - de a testvérét se (persze a mondast másik felét majd csak később érti meg).

Nem tudom elég érthető voltam-e, mazsolázd ki ami neked lejön belőle... :-)