Volt egyszer egy Panoráma...
Sajtószabadságról, magyarságról és diktatúráról
2004. január 23. 11:35

Lázár Fruzsina
Százhetven nagy dokumentumfilmet készített. Díjat nyert Monte Carloban, Párizsban, Lipcsében, Teheránban, Berlinben. A Horn-kormány a Magyar Televízió külpolitikai főszerkesztői posztjáról leváltotta. Jordániába „száműzték” : közel-keleti tudósítónak nevezték ki, de operatőrt, kamerát nem biztosítottak neki. Chrudinák Alajos, a Panoráma egykori főszerkesztője mostanában egyetemen tanít, sokat publikál, nemzetközi konferenciákon kamatoztatja szaktudását, és ha lehet, riportfilmeket készít.

Három és fél év után jött haza Jordániából. Mi történt azóta?

Hazatérésem után, 1998-ban a Magyar Televízió főmunkatársa lettem, ám műsort, munkát nem nagyon kaptam. Amikor újraindult a Panoráma, havonta egy adást szerkeszthettem és vezettem. Jelenleg változatlanul főmunkatárs vagyok, ám – valószínűleg politikai okokból – Panorámát nem vezethetek. Ha felkérnek, készítek ugyan filmeket, de pénz külföldi forgatásra nem nagyon akad. Időnként a Vallási Szerkesztőség viszi képernyőre egy-egy filmemet. A napokban vetítették például a Keresztelő Szent János utódai Bagdadban című dokumentumfilmet, amely a Szaddám-diktatúra által üldözött arám-mandeusok életét, szokásait mutatja be. Ősi hitük a negyedik egyistenhívő ábrahámi vallás. Első prófétájuknak Ádámot tekintik. Távol tartják magukat a világ zajától, a hatalomért folyó küzdelmektől, és ami a mai ember számára a legmeglepőbb, nem akarnak anyagi javakat gyűjteni.

Mit tud tenni ilyen korlátozott lehetőségek között?

Sokat írok, nemcsak hazai, de külföldi lapoknak is, filmesztétikát tanítok, előadásokat tartok országszerte. A világ szerencsére nem felejtett el. Több nemzetközi szervezetnek vagyok a tagja, kelet-kutatóként és orientalistaként rendszeresen hívnak konferenciákra. Ha van rá lehetőségem, a rendezvényekre operatőr is elkísér. Nemrég például Szöulban jártam, a tanácskozás témája az észak-koreai atomfegyverkezés volt. Ott is több filmet forgattam a Panorámának és a Vallási Szerkesztőségnek. A Nemzetközi Vallásközi Világszervezet több konferenciáján is részt vettem Washingtonban, Bangkokban és Jeruzsálemben. Washingtonban készítettem az egyistenhívő világvallások közötti együttműködésről szóló Világvallások keresztúton című filmet, amelyet a Vallási Szerkesztőség tűzött műsorára a Magyar Televízióban.

Azt beszélik, hogy a Magyar Televízió nem járult hozzá, hogy Chrudinák Alajos a mostani iraki háborúról tudósítson.

Fontosnak tartottam, hogy hírt adjak az amerikai megszállásról, a Bush-stratégia kudarcáról, és a Szaddám-diktatúra bukása utáni Irakról. 1997 óta nemkívánatos személy voltam Irakban, ugyanis akkor készítettem a Háborúból-háborúba, egy diktatúra anatómiája című filmemet, amely – érthető módon – nem nagyon tetszett az akkori iraki vezetésnek. Kötelességemnek éreztem, hogy elmenjek abba az országba, amely a háború előtt nem csak a diktatúrától, hanem a nemzetközi blokádtól, most meg az amerikai megszállástól, a káosztól és az erőszaktól szenved. A legvéresebb időszakban érkeztem, amikor az iraki ellenállás a legtöbb akciót hajtotta végre az amerikai katonák ellen. Szabadságot vettem ki, mert a forgatást nem támogatták. A saját költségemre utaztam, kamerát béreltem, fizettem az operatőr munkáját. Minden másnap tudósítást küldtem Bagdadból. Több riportot és néhány dokumentumfilmet is készítettem. A Panorámában illetve a Vallási Szerkesztőség műsorában néhány már adásba került.

Miről szól a soron következő filmje?

A karácsony előtti napokban meghívtak az IIFWP világszervezet jeruzsálemi szimpoziumára, amelynek témája a közel-keleti válság és a világegyházak ezzel kapcsolatos szerepe volt. A Föld minden részéből érkeztek papok, teológusok és politikusok, többükkel interjút is készítettem. Kedden a Panoráma bemutatta az Ahmed Korei palesztin miniszterelnökkel felvett beszélgetésemet. Jeruzsálemben én magam is adtam interjút az izraeli televíziónak a konfliktus rendezésének lehetőségeiről, s a palesztin televíziónak is nyilatkoztam erről. A palesztin televízióban most indult egy sorozat a közel-keleti válságról rendezett dokumentumfilmjeimből.

Sok támadás éri, többek között amiatt, hogy a rendszerváltás előtt magas beosztásban dolgozott a Magyar Televízióban.

Nem azért támadott engem a pártsajtó a Kádár-rendszerben, majd a balliberális újságírók egy acsarkodó része, mert az MTV Külpolitikai Szerkesztőségét vezettem, hanem azokért a magyarság nemzeti érdekeit védő, a függetlenségükért küzdő nemzetek harcát támogató, az izraeli hódító politikát, a nemzetközi és hazai kommunisták magyarellenes tevékenységét, a nemzeti elnyomást és zsarnokságot leleplező műsorokért és dokumentumfilmekért, amelyeket az általam vezetett szerkesztőség és jómagam készítettem 1972 és 1994 között. 1994-ben a rendszerváltás után ismét hatalomra jutott Horn Gyula váltott le, és száműzött Jordániába.
Kádár alatt az elvtársaknak nem tetszett, így Horn Gyulának, az MSZMP külügyi osztályvezetőjének, majd külügyminiszterének sem, hogy a rendszert bíráló műsoraim, a Panoráma, a szatirikus Parabola, a Nemzetközi Stúdió, a Kockázat, a Panoráma különkiadása másfél évtizedig a Magyar Televízió legnézettebb, legbátrabb és legszókimondóbb műsorai voltak. Emlékezzenek! Mi szóltunk először a háború utáni magyar sajtóban olyan tabu témákról, mint Trianon és az elszakított magyarság nyomorúságos helyzete. 1972-ben forgattam az első filmet az erdélyi kultúra és értelmiség megnyomorításáról, majd a falurombolásról, a még hatalmon lévő Ceausescu zsarnokságáról, Tőkés László erdélyi lelkész küzdelmeiről és a temesvári forradalomról. Ezért voltam persona non grata Romániában, ezért neveztek a hazai kommunisták és a balliberális körök, valamint a román nacionalisták magyarkodónak és nacionalistának, ezért támadott bennünket a külügy és az MSZMP pártlapja.
A Panoráma szólt Magyarországon először Moszkva afganisztáni megszállásáról és harctéri kudarcairól, a kommunista uralom megroggyanásáról és az antikommunista erők megjelenéséről a szocialista országokban (rendszeres riportok Hávellel, Walensával, Tőkés Lászlóval, Gyingyiccsel és Jelcinnel).
A Kádár-rendszer a legkülönbözőbb trükkökkel igyekezett cenzurázni, majd leállítani a Panorámát. Sikertelenül. A 80-as években erre már nem volt elég ereje az MSZMP-nek, ugyanis a Panorámának és nekem ekkor már nemzetközi hírünk és elismertségünk volt, mivel fesztiválnyertes dokumentumfilmjeimet világszerte bemutatták. A Nemzetközi Stúdióban neves nyugati politikusok vettek részt, s a világlapok rendszeresen írtak arról, hogy a szocialista országokban csupán a mi műsoraink tudósítanak tisztességesen és objektíven a világban zajló eseményekről. Rendszeresen megemlítették ezek a nyugati lapok, hogy az MTV Külpolitikai Szerkesztősége műsoraiban következetesen teljesíti a Helsinki Megállapodás harmadik kosarának előírásait, az emberek és eszmék szabad áramlását.
Ezért volt bizonyos szabadságunk és védettségünk a hatalommal szemben, noha a Kádár-sajtó és a pártvezetők személyesen gyakran kritizálták a műsorainkat.
Emellett nehezen tudták és tudják ma is elviselni, hogy elsőéves egyetemistaként részt vettem a forradalomban, amiért lecsuktak, majd szabadulásom után az ország összes egyeteméről kizártak. Az írásos vád szerint „ifj. Chrudinák Alajos a Nagy Imre-féle ideológiai platform alapján áll és a népi demokrácia ellensége”.
Eddig 170 nagy riport- és dokumentumfilmet forgattam és rendeztem, néhány közülük, mintegy 12 film, a legnagyobb hazai és világversenyeken fődíjat nyert. Például a Háború a Szaharában című filmem Monte Carlóban elnyerte az Arany Nimfa nagydíjat.
A rendszerváltás után a magyargyűlölő balliberális körök össztüzet zúdítottak a Panoráma elkötelezett nemzeti politikájára, az elnyomott népek iránti szolidaritására, a magyar nép nemzeti érdekeit szem előtt tartó nemzetközi politikájára és tisztességes, igazságfelderítő ars poeticájára. A magyar közvélemény érdeklődéssel és lelkesen nézte és várta újszellemiségű, őszinte, bíráló, oknyomozó, valóságfeltáró és a magyarság érdekeit szem előtt tartó műsorainkat. Először a Soros-féle liberálisok nyomására a Hankiss-féle tv-elnökség alatt verték szét a Külpolitikai Szerkesztőséget és a Panorámát, de bírósági döntés nyomán újra talpra álltunk, majd a hatalomba visszatérő Horn szocialista kormánya leváltott és „száműzött”, a Panorámát és a Parabolát pedig megszüntette.
A rendszerváltás előtti másfél évtizedben játszott történelemformáló szerepünk (az elszakított magyarság küzdelmének támogatása, a Trianon utáni nemzeti egység megteremtése, az üldözött kereszténység újjáéledésének felkarolása, a kommunizmus és más birodalmi törekvések leleplezése és az elnyomott népekkel való szolidaritás), valamint tartós szellemi, érzelmi és felvilágosító hatásunk a magyar közvéleményre a legaljasabb indulatokat korbácsolta ellenünk a szélsőséges balliberális politikusok és propagandistáik körében. Rágalmazás, gyűlölet, hazudozás és a hatalmi erőszak legkülönbözőbb formáit vetették be ellenünk. „Ezt a magyarkodó Chrudinákot és csapatát el kell némítani!” – mondták és tették 1980-tól napjainkig. Holott minden rágalmazó és feljelentő, minden hazudozó újságcikk elleni pert megnyertem.
A hadjárat sikerrel járt: megfojtottak egy tehetséges, nemzeti újságírókat foglalkoztató, nemzetközi hírű szerkesztőséget, amelynek a műsoraiért másfél évtizeden keresztül milliók lelkesedtek nem csak az anyaországban, hanem az elszakított területeken is.
Ezért kellett elnémítani, ezért akarják ma is a feledés homályába taszítani mindazt, amit a Panoráma és munkatársai tettek a rendszerváltás előtti és alatti sorsfordító évtizedekben.

ui.orulok,hogy bemasolhattam!