"Siráj"-jegyért érdemes telefonálni, mert a következő előadásig, amikor érte lehet menni, még sokan fognak rendelni, és már csak egyre későbbi időpontra kapsz.
A szisztémát nyilván az állandó hely hiánya és a terem kicsisége (pompás az előadásnak) szülte, de marketingszempontból is kitűnő. (Irónia nélkül, elismeréssel mondom.) A várakozás, és hogy csak bizonyos helyen és időben veheted át, vagyis kis "próbatételt" kell teljesítened, a kiválasztottság érzését keltheti. Egyébként joggal.
Úgy tűnik, a könnyekig meghatódás itt egyfajta járvány.
(Egy részlet a sok közül: Amikor Medvegyenkot, a tanítót remekül játszó Katona László első megszólalásakor a közönség felnevetett, a mellettem ülő lány odasúgta nekem, hogy székely dialektusban beszél; én nem vettem észre. Ahogy kibontakozott a reménytelen küzdelme a maga gondolta módon az elismerésért, beilleszkedésért, és összeszorult a torkom, akkor láttam először könnyezni a szintén erdélyi szomszédom, de később nem mertem visszatérni erre.)

Anikónak:
Székely pályázott, több forduló után adták oda a színházat Mártának. A hivatalos magyarázat, úgy emlékszem, olyasmi volt, hogy "nem voltak elég meggyőzőek" a művészeti eredmények, és a pénzügyi terv sem teljesült. A nem hivatalos magyarázat szerint pont vele (és csak vele) kapcsolatban horgadt fel a bizottság ambíciója, hogy érvényesítse jogosítványait. Amihez bizonyára hozzájárult a legendásan megmagyarázatlan feszültség Sz. és a szakma más erős emberei közt, és hogy a bizottság előtt nem volt alázatos.

Idézek egy bekezdést Sándor L. István Változtathatatlan viszonyok avagy mi az ára a struktúra megőrzésének (Ellenfény, 2000. 7.) c. vitacikkéből:
"...az Arany János helyén Székely Gábor vezetésével 1994 végén megalakult Új Színház sem kapott hosszú türelmi időt, annak ellenére hogy egyértelművé tette profilját, s kezdte megtalálni a saját közönségét is. Az Új Színház egyrészt őrizte Székely rendezői értékeit, ugyanakkor a fiatal Székely-tanítványok (Hargitai Iván, Novák Eszter) újfajta színházi szemléletének is teret biztosított. A kor hangján megszólaló művészszínház igazi erénye azonban a kivételesen gyorsan összekovácsolódott, erős társulat volt. 1997-ben a Fővárosi Önkormányzat (új vezetővel működő) kulturális bizottsága mégis igazgatóváltást kényszerített ki az intézményben, s azt a Márta Istvánt nevezte ki direktornak, akinek csak zeneszerzőként, musical-rendezőként és a kapolcsi fesztiválok szervezőjeként volt színházi gyakorlata. Azaz senki nem gondolhatta komolyan (aki egy kicsit is ért a színházhoz), hogy Márta képes hasonló színvonalú művészszínházat működtetni, mint ahogy azt Székely és csapata tette. Az eredmény a kételkedőket igazolta: Márta a széthullott társulat helyére sztárokat szerződtetett (a megszüntetett Művész Színház, illetve a Thália vezető színészeiből alakult Kelemen László Színkör tagjait), akik egy korábbi színházeszmény jegyében működnek: nem a csapatjátékra, hanem az egyéni teljesítményre helyezik a hangsúlyt..."