Na, te aztán kompetens személy vagy. Nem a kereszténybőrbe bújtatott újkommunistákra, a fidesz-mpsz-re gondoltam, hanem az mszp-re. :)
attól, hogy nem járok pártgyűlésekre, még tudom, hogy milyen a hivatalos megszólításuk. A comrad szó pedig rendszeresen használatos volt a világ 100-nál több országából (cca. 8000 fő) jelenlevő IUSY2003 fesztiválon Görögo-ban (én ugyan nem voltam ott - sajnos, de rengeteg balos haverom igen, és végig olvastam az onnan hozott kiadványokat, sőt: elmodásuk szerint a legtöbbször leadott szám a bella ciao rock feldolgozása és a rockosított internacionálé volt - meg egyébként az etnó/folk zenétól diszkón és a rockon át a drum&bass/techno/trance-ig mindenféle zene hallható volt).

Egyébként pedig nézzük hogyan vélekedik a magyar jobb-bal helyzetéről Gyurcsány a 10 pontjában (ennél sokkal rézletesebben és bővebben kifejti az eredeti írásában, lásd a linket az alján):

"Attól még a világ számos országában elég jól elvan a gróf, a báró,a márki vagy a herceg.Lásd még Bulgária is az egykori királyi család örökösét választotta elnöknek.(nem kellettek az elvtársak nekik)Angol,svéd,holland,spanyol,dán és más jól elvan,csak a ti fejetekbe nem fér bele,hogy is van ez!"

Nézzük csak meg, hogy mit ír ezzel kapcsolatban Gyurcsány a 10 pontjában (semmi újdonságot, semmi olyat, amit történészek, a politológusok és társadalom tudósok ne írtak volna már korábban is le - a különlegesség abban van, hogy ez nem egy politikusok ákltal az asztalfiók mélyére sűllyesztett tudományos munka, hanem éppen ellenkezőleg: Gyurcsány egy politikai program részévé tette)?

"A huszonegyedik század polgári társadalmai alig hasonlítanak száz évvel ezelőtti önmagukra.
Az egyidentitású munkás és tőkés helyébe a sokidentitású polgár lép. Egy személyben több szerep sűrűsödik.
Az új problémákra egyelőre régi válaszokat találunk. Senkinek nincs az új valóság emberibbé formálására átfogó programja.

A magyar jobboldalt általában hidegen hagyják a növekvő társadalmi különbségek, amelyeket a természetes rend által meghatározottnak, így végül is helyénvalónak tekint. A hagyományos magán- és helyenként keresztény valláserkölcs védelmezőjeként befelé forduló, piac- és globalizáció-ellenes politikát folytatnak. Nem érintette meg őket az amerikai és a brit konzervatívok neoliberalizmusa, nem váltak újkonzervatívvá. Maradtak előítéletesek majd mindennel szemben, ami az elmúlt évtizedek terméke. Nem tudnak mit kezdeni a globális világban csak korlátok között létező szuverén nemzettel, a megváltozott családi szerepekkel és a nem hagyományos családban élők gondjaival. Értetlenül figyelik a televíziós tömegkultúra terjedését, idegenkedve tekintenek a modern művészetekre. A bűnözés és a kábítószerfogyasztás terjedésének megakadályozására csak a növekvő mértékű állami kontroll és erőszak alkalmazását látják megoldásnak. A magyar jobboldal nem az új, hanem a régi Magyarországhoz vonzódik. Programja a modernizációtól való tartózkodásra és félelemre épít.

A magyar baloldal sokat változott. 1953, 1956, 1968, majd a nyolcvanas évek rendszerváltásban véget érő reformjai mind arról szólnak, hogy a baloldal leszámolt múltjának egy-egy darabjával, majd negyed- és félfordulatokkal új irányba indult el. A magyar baloldal fél évszázad belső küzdelmével demokratizálta és modernizálta politikáját, önmagát és Magyarországot. Ennek ellenére nyomát sem látjuk annak a büszkeségnek, magabiztosságnak, amelyet egy ilyen sikeres út megtétele jellemezhetne. Mindez azért van így, mert a magyar baloldal reformjai a visszavonulás reformjai voltak, amelyeket a párt nagy része mindig valamilyen praktikus megfontolásból tett elvi engedményként, — ha úgy tetszik — vereségként élt meg. Ez tükröződik vissza az MSZP sajátos kollektív önbizalomhiányában és lelkiismeretfurdalásában is. A magyar baloldal reformjait az elmúlt ötven évben sokkal inkább motiválta a vereségtől való félelem, mint a társadalmi modernizáció programadó vágya.

A magyar jobboldal a jövőtől fél, a baloldal pedig a múlttól. Küzdelmükben az győz, aki előbb levetkőzi félelmeit, s többé nem önmagából, hanem az ország reális lehetőségeiből és a modernizáció követelményeiből indul ki.

Baloldalinak lenni annyit tesz, mint azt gondolni, hogy különbségeink nem tekinthetőek a Gondviselés avagy a természetes rendjében élő társadalom sorsszerű átkának, esetleg áldásának, hanem nagyon is az általunk alakított társadalmi együttműködés termékének. ... Egyszerű tétel, felemelő gondolat. Sok nagyszerű és legalább annyi alávaló tettet követtek el nevében."
http://www.mszp.hu/aloldal.php?id=2925