Wolt ecce' egy fulltranyós, 5 drawbarja volt, Weltmeisternek hívták. A Vermona őse. Mindig egy hangerőn működött. Ha lenyomtam egy hangot az szólt, ha lenyomtam 6 hangot, az az a korábbi egy hangerején szólt. 12 panel állította elő a legmagasabb 12 félhangot és oktávosztókkal hozta ki a mélyebbeket. Oktávonként élesebb lett a hanxíne is. Nemszólva az előbbi durva kompresszoros hangról. Ezenkívül olyan síma szinuszhang, ami tiszta ugyan ezért nem is harapós. Ami meg nem színuszos az élesen visít. A Vermona vibrátója jó, könnyen kihozható belőle a szerelmes macskanyávogás. Egy jó dolog van benne, a rugós zengető. Kis ütésre is nagyot, éleset csattan, úgyhogy gondoltam már hogy szerzek egy ilyet és a VK7 mögé illesztem. Az otthoni M3-at nem csapkodom.
Az analóg Korg CX3-mal is volt többször szerencsém. Annál a hangnál ezerszer jobb egy Vermona. Viszont a Korg jobban néz ki.
Nem hiszem hogy az "eredeti" tranyós Hammond is lényegesen másképp szólna. '74-ben meghalt az öreg tulaj (LH) gyorsan 75 májusára befejezték a tonewheelt és nekiláttak kizárólag tranyósokat építeni. Meg mindenki licencbe. Japán, német, holland, dán, angol és a végén ausztrál.
9 év alatt vége is lett az egésznek, nem véletlenül.