Nos, most ez szól a hátam mögött, munkazenének, mindjárt meg is válok tőletek, hogy a dolgom után lássak:

- Láttam a tengert, láttam furcsa hegyeket, hegyek csúcsára épített várakat és kolostorokat, melyeket nagy kutyák és fegyveres barátok őriznek. Éjjel a szikrázó csillagokat néztük, az őrtűz mellett mindenki elmondta, hol volt életében a legboldogabb. Csupán én nem voltam boldog soha életemben. Elég volna ma éjjel szeretni, aztán meghalni. Várni egy asszonyt, várni csókkal. Valakit forrón megölelni, nem járni télben. Melegedni asszonyszívnél, be jó is lenne egyszer igazán otthon lenni. Csaták tüzében egy-két pohárral koccintottam már a halállal. Sebeket adtam, sebeket kaptam, jártam már búsan, és vígabban, és várva vártam, hogy mit fog majd egy ősz üzenni.Jártam már koldus éjszakában, de nem szeretett soha még senki! Soha sem szeretett senki még!
- Katona, lerészegedtél a bortól! Vigyázz, mert az utcára vetlek!

Vajon megtalálod, kedves helyesírás-ellenőrző mester? (ezt tekintsd te is bosszúnak)