Nő a kereslet, mert ilyenkor a pénzt pénzben tartani nem éri meg.

Az, hogy 100 ember akar tévét venni, nem változtat azon, hogy mennyibe kerül 1 tv előállítása. (Meg a papírgalacsintól a főmarketinges titkárnőjének harisnyakötőéig terjedő összes többi hozzácsapott ktg.)
Node.
Az a 100, aki tévét akar venni, így gondolkozik:
van x összegem, beteszem a bankba, egy év múlva kevesebbet fog érni. inkább tévét veszek. (Elköltöm)
A 200 tévé boldog gyártója látja, hogy megnő a vásárlási kedv, 50 helyett 100 balfácánra lehet rásózni a terméket, akik ráadásul elég elszántan vásárolni akarnak. Tovább örül, árat emel.
(Ezen felbuzdulva hasonlóképp tesznek azok, akik neki szállítanak. És így tovább.)
100 jövendőbeli tévétulajdonosunk egyszercsak azon veszi észre magát, hogy a pénze jóval kevesebbet ér, mint eddig. Bemegy szépen a főnökhöz (tessék átvitt értelemben érteni, államtól a szakszervezetekig, stb.), veri az asztalt, és lám, a végén többet keres. Helyesebben ugyanannyit, mint addig, hiszen (jobb esetben) nagyjából ugyan olyan hasznosságot(dolgot:) ) tud venni magának, de a fizetését nominálisan emelték, és ettől jól érzi magát.