mondjuk maradjunk annyiban, hogy venni akarunk valamit, amire nincs pénzünk. állam lévén szerencsés helyzetben vagyunk, mert nagyon sokat is kölcsön bírunk kérni, plusz van még egy állami pénzjegynyomdánk is, ahol annyit nyomtatunk a saját pénzünkből, amennyi csak kell. (ez utóbbi csak félig vicc)
namármost, akkor ezzel hányféleképpen is tetünk rosszat a forintunk vásárlóerejének?
amennyiben nemlétező forintunkból létező devizát vettünk és azért külföldről vonatot, sínt, mozgólépcsőt vettünk, vagy külföldi vállalkozókat fizettünk, rontottuk a fizetési mérleget, amitől a forint (különböző áttételeken keresztül) romló árfolyamon váltható át más pénzre.
a belföldieknek kifizetett résszel (mínusz áfa, szja, stb., ami visszafolyik a kasszába) növeltük a belföldi pénzmennyiséget. ha nő a pénzmennyiség, nő a kereslet, ha nő a kereslet, nő az ár. (nem a metróé, hanem minden másé, amire pénzt adunk.) és mivel fogyasztani import cuccot jobb szeretünk, mint hazait, de a forint kevesebb dollárt ér, kétszeresen is ráfaragunk.
a jelenlegi helyzetben, mikor amúgyis nagy hiányunkat épp nem fedezi a külföldi befektetés és a hazai megtakarítás, a hiány növelése és az ebből adódó növekvő eladósodás még tovább is ront a helyzeten, mivel nőnek a kamatok, ami a vállalatok növekvő költségén át drágítja a termelést, a dráguló termelés meg még tovább emeli az árakat.

kicsit oldszkúl megközelítés, de mindjárt jön valaki, aki nálam okosabb és megmondja a tutit.