Kicsit elfelejtettem ezt a topicot. Tényleg kéne neki valami név.

Első tétel: az önérdek nem egyenlő a pénzzel. Az önérdek szó szerint azt jelenti, hogy Ön a saját érdekében érdekelt. ;)

Vagy van egy különös ,eltérő embertipus, mely már annyira elidegenedett, hogy csak az érdeke vezérli?

Mondjuk inkább úgy, hogy ez a minimális kiindulópont ahhoz a jelenséghez, amit emberi tényezőnek /gyarlóságnak?/ nevezünk.
Hosszú vitákat folytattam anno pár helyen pl. arról, hogy a kommunizmus mint elmélet, gyakorlatba ültethető-e. Mindenkor az volt a végkonklúzió, hogy lehetetlen, hiszen az emberi tényezők mindenkor tönkreteszik.

Ezek közül a tényezők közül a leginkább megfogható az önérdek érvényesítésére irányuló törekvés, ezért ezt nyugodtan tekinthetjük az ember elemi alaptulajdonságának. Még Gandhi esetében is kimutatható, hogy a cselekedetei önös irányúak, hiszen a saját lelki békéje függött attól, hogy embertársai számára rokonszenvesebb életet éljenek. Független altruizmus nincs, az ember akkor jó, ha ebből haszna van. Akkor is, ha a haszon mindössze egy kellemes érzés.

Tehát a nagy hazafi lelki kielégülést keres magának, az üzletember szintén. Csak amíg az egyik annak örül, ha a környezetét a saját maga elképzelései szerinti formára hozhatja x eszközökkel, a másik annak, hogy ugyanezt éri el y eszközzel.
A különbség csak formai, tehát helytelen alkalmazni rá erkölcsi ítéleteket. Az erkölcs úgyis relatív dolog, pláne ebben a viszonylatban, hiszen az egyik nép hőse a másik nép szemében gyilkos rabló és a megítélés emiatt sosem abszolút, mindössze attól függ, honnan nézzük.

A lényeg az, hogy mindenki valamilyen formában magának keres lelki kielégülést /megelégedettséget/ és különböző eszközökkel véli ezt elérni. Ez az önérdek

Most nézzük meg, milyen kort élünk, hogy kikereshessük a hatékony eszközt egy államirányító részére. Egy ideje lényegesen dominánsabb a "megveszlek", mint a "meghódítalak" gyakorlata. A XX. század a hódítók nagy vereségeit hozta, de akinek pénze volt, még világuralmat is vehetett magának. Még most is sokkal valószínűbb, hogy pl. Erdélyt hamarabb visszaszerezhetjük, ha megvesszük telkenként, mintha hősi harcra készülnénk, amit a világ amúgy sem engedne. Tehát ma inkább pénzügyesek kellenek, mint nemzeti hősök.

Még pontosabban olyan pénzügyérek, akik számára létfontosságú, hogy vagyonuk és a törekvéseik helyhez kötöttek legyenek. Még jobb, hogy az ő törekvéseik kiszámíthatóak, hiszen tisztán egysíkuak. Az anyagi önérdek prófétái így hasznos irányítók, főleg azért, mert nem vezéreink, inkább ügynökeink, akik százalékot kapnak az eredményből és azért megdolgoznak, hogy a saját lelki békéjük teljes lehessen.