Szerintem pont az ilyen "örökölt" világnézetek esetén lép fel az, hogy az ember, mivel nem igazán, vagy legalábbis nem feltétlenül, sajátja az, amit 'kapott', de valamiért (pl. azért mert a szüleitől/nagynénjeitől/Józsi bácsitól, akik mindent tudnak, jött) fontosnak tartja és (esetleges ön)kondicionálása miatt nem tud más utat elképzelni, a bent, önmagában megélni egyáltalán nem, vagy csak kicsit, tudott hitet "kivetítve", azt másokra erőltetve, próbálja hitelesnek és igaznak lát(tat)ni. Ennek alkategóriája, legalábbis nem teljesen diszjunktak, mikor valaki a hitbe menekül problémái, gyengesége stb. elől, de valódi hitre szintén "nem képes". (Egyik sem általános persze. De a fórumon is akad mindkettőre példa.)