Megnéztem öket nem csúnyák.Igazándiból én a Manouche gitárokat bírom leginkább.Azokról a gitárkészítőkről tudok véleményt mondani, akik voltak(járnak) a Django fesztiválra,mert ott megnézhettem a műveiket.A játékostól is függ a hangszer megszólalása,de amikor két gitáros játszik a sajátján,majd a másikén is (és így zúzza porrá (az én izlésem szerint!) az Aylward a többit) akkor szerintem közel reálisan lehet véleményt alkotni.
A Favino stílusú gitároknak kicsit nagyobb a teste(főleg a feneke) és egy bordával kevesebb van benne és ezektől(meg az egyéb általam nem ismert különbségek miatt) sokkal gazdagabb,ízesebb hangja van mint a Selmer/Macca gitároknak,amik ikább csak hangosak(ehhez képest(is))

Mostanában a koreai rizsszedő gitárja is már százezer körül van.Amúgy szerintem sem országfüggő a szakértelem,kézügyesség,odafigyelés.

Nagyon beleszólni szerintem csak az elején (amikor eldöntöd az alapkoncepciódatPl:milyen anyagok,méretekkel,díszítéssel,színnel,stb készüljön) és a végén (amikor kézre igazítják pl a nyakat) lehet.
Ezért szerinetm elég ott lenni az elején(megvolt) és a végén,de mivel nem gyártottak még nekem gitárt ezért ez csak az én tapasztalatlan véleményem.

A régebbi Robinok jobban,az újabbak kevésbé érdekelnek.Tudok neked vinni Jimmy Rosenberg/Andreas Öberggel(pörgőkezüek!),Tchavolo Schmitt,Mito Löefler(ők oldschoolosok),Titi Winterstein(ő hegedás és cigányzenét is játszanak,de a gitáros Lulu Reinhardt(Ő írta a Noto Swinget(RNT 2) és a Jojo Swinget is és nagyon jó gitáros),de van Romane/Stochello lemez is!
Amúgy a stílús jellegzetessége a virtuózitás, amit nehéz jó zeneiséggel használni.
Az hogy valaki agyasan(zeneelmélet hegyek,stb) játszik,vagy agyatlanul(érzésből,tapasztalatból)
hát az meg kinek mi sikerül.
Én leginkább a kreativitást,vagy a bőséges szókincset szeretem,mert pl:az összes Rosenberg egy kaptafára játszik és egy idő után baromi unalmasak.

Írj ha rámérsz!
:)

Egy NAGY Kalappal!
:)