Itt az a gondom, hogy a politikusok ugyan szélsőségeket szeretnek ütköztetni, mert retorikailag azok hatásosak, mégsem kéne elhinni nekik, hogy ebben az országban az a két nézet dominál, miszerint vannak az öntudatos magyarok, meg azok, akik az öntudatukat akarják "neglogálni".

Mondok még egy szövegértelmezést, szerintem még nem vizsgáltad meg ebből a szempontból a dolgot. A "merjünk kicsik lenni" nem komplexus, hanem pragmatikus megközelítés. Azt jelenti, hogy kis ország lettünk az elmúlt száz évben, tehát lehetetlen azt a stratégiát követnünk, amit egy nagy művelne. Senki nem gondolja, hogy élből be kéne hódolnunk, hanem inkább azt, hogy a méretünknek megfelelő stratégiát kell követnünk a sikeres harchoz.

Komikus dolog, amikor egy kisnövésű harcos mindenáron fültövön akarja vágni a nálánál jóval magasabb ellenfelét és közben métereseket pattog a levegőbe. Okosabb lenne részéről, ha a vele egy magasságban lévő gyomorszájra célozna, amivel két eredményt érünk el. Nem leszünk nevetségesek, és ha betalál az ütésünk, végül mégiscsak fültövön vághatjuk az ellenfelet, mert egy jó ütés után pont odagörnyed az öklünk elé.

Így már kicsit más. Igaz, ez bonyolultabb stratégia, de éppen ez az, amiben a szomszédaink hosszú ideje felülmúlnak minket.

Más kérdés persze az, hogy ritkán sikerül végigvinni és emiatt látszik nyalásnak a stratégia. Bár például a moszkvai dolog nem volt eredménytelen, hiszen lehettünk volna akár Magyar SzSzK is, mégis sikerült komcsi Svájccá alakulnunk. Ha önérzeteskedünk, tán a lettekkel együtt szabadultunk volna 88-ban.
Tudom, hogy ezt nehéz elfogadni, mert nem túl romantikus, de csak meg kell nézni a románokat, akik majdnem mindent elérnek, amit akarnak, pusztán azzal, hogy mindig nyalnak valahova, de kizárólag a maguk érdekeit nézik.