Igy jobb?? :)))
Pirítós D-209-magyar tolmáccsal. (Gondoláról)
„Mikor ezelőtt másfél évvel megkezdtük a kormányzást, nem néztünk kellően szembe azzal, hogy nehéz dolgunk lesz. (= Becsszóra nem hazudoztunk, csupán hülyék és kontárok voltunk.) Örököltünk egy helyes útról letért gazdaságot, hiszen láttunk mindannyian azt, hogy 2000-től kezdve a gazdaságpolitika elfordult egy olyan pályáról, amely tartóssá tehette volna a fejlődést és a növekedést és eredményesebb teljesítményt hozott volna. (A Fidesz számára nem mentség a külső környezet romlása, akkor sem, ha így is EU-átlag fölötti növekedést, valamint stabilitást produkált. Számunkra viszont mentség a külső környezet romlása, akkor is, ha minden gazdasági mutatóban rosszabak vagyunk a polgári kormányzatnál.)

Örököltünk a polgári helyett egy polgárháborús hangulatú Magyarországot és sok szociális igazságtalanságot. Feszült országot és ehhez képest azt tudom mondani, hogy a feszültség egy kis területre szorult az utóbbi időben, kisebb területre. (Az ellenzék még uszítani sem tud úgy, mint mi.)

Hát a Parlament. A sok nehézség ellenére, a sok kritika ellenére egy sikeres másfél évet tudunk magunk mögött. (Még mindig hatalmon vagyunk, amit az Úristen sem ért, más helyen már rég elkergettek volna minket.) Úgy gondolom, hogy valamit behoztunk, valamit csökkenthettünk ezekből az igazságtalanságokból és igaz mindaz, amit az előző kollegáink barátaink szóltak arról, hogy négy évre kaptunk bizalmat és abból másfél év telt el. És úgy gondoljuk, hogy ezalatt a másfél év alatt bizonyos aránytalanságok csökkentek. (=Működésünknek hála mindenki egyaránt ráfarag. És ez a következő választás előtti osztogatásig így is marad.) Nem annyi mint szeretnénk, végképp nem annyi, mint amennyit várnak tőlünk. Sajnos még a mieink is ráraragnak) De azért úgy hiszem, hogy az, hogy a minimálbér adója megszűnt, az, hogy tanárok, nővérek, orvosok egy kicsit tisztességesebben keresnek. (Azokra gondolok, akiket még nem rúgtak ki.) Az, hogy az özvegyek nyugdíja valamivel jobb, az, hogy a nagycsaládosok családi pótlékát érezhetően növeltük azért arra utal, hogy ez egy szociálisan érzékeny kormány. (Miféle pénzromlás? Miféle drágulás? Ne beszéljünk inkább a hangyák párzásáról?.)

Ez egy olyan kormány, ami tudja, hogy mi a felelőssége, tudja, hogy mi a kötelezettsége és erejéhez képest megteszi azt, ami lehetséges. (Akár Thaiföldig is elmegyünk, ha kell.) Azt sem rejthetem véka alá, hogy természetesen, mint mindennek ennek a jó szándéknak is vannak a megvalósítás szempontjából korlátai.(Ráfaragtok.) A jövő védelme a korlátja és ez a különbség az esélyteremtő és a kegyosztó állam között. (=Hiába vettük fel minden idők legnagyobb kölcsöneit, hiába adunk el mindent, hiába szorítunk a nadrágszíjatokon, így is alig marad pénz, nekünk is éppen hogy csak elég.) Takarékoskodunk ez igaz. A takarékoskodásunk befektetés a jövőbe. (=A jövőnkbe) Befektetés a jövőbe, aminek a célja, egy modern Magyarország. (modern Magyarország, azaz, mi, modern és kőgazdag baloldaiak) Mindehhez gazdasági alapokra van szükség, ezt mindannyian tudjuk, bár szívesen felejtjük el, de mégis emlékeznünk kell rá. A gazdasági alapok kellenek a jóléthez, ezen dolgozunk és legyünk őszinték, arra nincs elegendő, hogy mindenkinek lehessen adni. De igazságosabban elosztani, több jószágból igazságosabban elosztani azt lehet. (Megint mondom, el ne felejtsétek: ráfaragtok. Nekünk is alig jut koktélokra.)

Önök tudják azt, hogy következő hetekben az országnak új pénzügyminisztere lesz.(= Lászlóval elvitettem a balhét, hátha beveszitek, hogy ő a felelős egy személyben a teljes kormányzat túlköltekezéséért, mindazért, amit együtt döntöttünk el és hagytunk jóvá a kormányüléseken.) És én két dolgot kívánok fölvetni. Kívánom azt, hogy egy szigorúan takarékos államot működtessen, de elvárom tőle azt is, hogy a számok mögött lássa az embereket és várom azt is, hogy az életszínvonal növelés szándékát hangolja össze azokkal a gazdasági lehetőségekkel, amelyek az országnak rendelkezésére állnak. (= László túl sokat pofázott vissza.) Ez egy modern baloldali program, amely nem feledkezik meg arról, hogy a teljesítmény alapvető, ösztönzi és bátorítja, és nem korlátozza a teljesítményt. Mi, modern ( kőgazdag ) baloldaliak ( azért a lehetőségekhez mérten igyexünk lyól lyárni.) És a másik oldalon, pedig megteszi azt, hogy az esélyteremtő állam modelljében gondolkodva egy igazságosabb elosztást tesz. (De azért nem feledkezünk meg a parasztvakításról sem.) Ehhez kérünk további támogatást az ország polgáraitól és felhatalmazást arra, hogy ezt jól képviselhessük Európában is és ezt jól is fogjuk tenni. (Ha meg akartok szabadulni tőlünk küldjetek ki Európai parlamentbe.) Ez lesz az erkölcsi alapunk erre, hiszen mi soha nem mondtuk azt, hogy az Európai Unión kívül is van élet. (Bezzeg a Zorbán-bányák!)

2004. Május elsején Kedves Barátaim számunkra megkezdődik a XXI. Század és véget ér egy nagyon-nagyon hosszú XX. század. Hosszú, és a magyarság számára sok szenvedéssel, sok nehézséggel, sok kínlódással járó század. ( Nekünk ehhez semmi közünk, elhatárolódunk a XX. századtól.) Nem mondhatom azt, hogy az Európai Unióban könnyű lesz. Az Európai Unióban sem lesz könnyű. (Ráfaragtok. Gondoskodtunk róla.) Sokat, jól és ésszel kell teljesíteni. Leleményesnek kell lenni. (Vannak kapcsolataitok? Ha nem, akkor ráfaragtatok.) De én nem félek ettől, és azt gondolom, hogy az országnak sem kell félnie, hiszen a leleményesség a magyarság egyik jellemző tulajdonsága, sajátja. (Nekem vannak kapcsolataim, úgyhogy nem fogok ráfaragni.)

Tavaly a köztársaságról szóló beszédemben, amelyet a Vigadó helyett a Parlamentben tartottam megígértem, meglesz a 4-es metró. (Bezzeg a Zorbán bányák)!) És végre valóban nincs akadálya annak, hogy elkezdődjön metróépítés. (Sikerült megállapodni az SZDSZ-szel a jutalék elosztásáról.)

Befejezzük félbehagyott Honvéd Kórházat. (Erről a Stabaggal sikerült megállapodni.) Évek óta, ahányszor arra megyek dühroham fog el- őszintén szólva – hogy ott áll 10 milliárdos magyar érték használatlanul. Elfogadhatatlan. (Nekem meg szinte kong az üvegzsebem az ürességtől. Főleg így Thaiföld után. Tűrhetetlen.) És vigyázzunk kulturális emlékeinkre is. Tavasszal megkezdődik a Mátyás-templomnak a felújítása. (Úgyhogy coki a Tilos miatt!) Biztonságot akarunk az embereknek és békés életet, és ezt nem lehet párbeszéd nélkül. (= Hagyjatok már békén, az ember egy nyomorult koktélt nem tud meginni nyugodtan.) Ahhoz, hogy valaki párbeszédet kezdjen mással, nem kell szeretni, csak tisztelni kel, tisztelni kell az értékeit. El kell fogadni a másságát, és beszélgetni kell. (Nem vagyunk kommunisták, nem vagyunk posztkommunisták, nem vagyunk karrierkommunisták, nem vagyunk Kádár kiszolgálói, nem vagyunk az ország eladósítói, tönkretevői, nem vagyunk tolvajok, nem vagyunk munka nélkül meggazdagodott újgazzdagok, De ha mégis, akkor tiszteld.) Nem csípőből kell elutasítani mindent, amit a másik oldal javasol, ez vonatkozik mindenkire és mindenre. (Kivéve, ha nem a mi kutyánk kölyke mond valamit, de hát az normális, hogy ügyet sem vetünk rá. Elvégre ez a demokrácia, nem?) El kell fogadni azt, hogy amikor beszélünk egymással, akkor van egy közös értelmes cél, valami jobbat szeretnénk, fel kell tételeznünk, el kell hinnünk a másikról, hogy ő is ezt akarja és bizonyítsa be ő, hogyha nem így van. (Mert például mi igenis jót akarunk magunknak. Tessék tisztelni.) Három sikeres választás van mögöttünk és megnyerjük a negyediket és megnyerjük az ötödiket, bízni kell az emberekben, szemükbe nézni és őszintén elmondani, mit miért teszünk és mi lesz az eredménye. (Ráfaragtok. Ha megválasztotok újra, akkor azért, ha nem, akkor megint polgárháborús hangulat lesz. Gondoskodunk róla.)