ez a mentalitás nagyon vicces bizonyos esetekben, humoros amikor 2 óráig vársz egy étteremben, bosszantó amikor a nemzeti parkban eldobált szemetet látod és elgondolkoztató amikor azt tapasztalod, hogy az ég világon mindenki baszik dolgozni és arra nem veszik a fáradtságot, hogy a saját szarukból kivakarják magukat. konkrét példák: dahab főutcáján addig hever egy elütött kecske amíg a százával randalírozó kóbor kutyák el nem fogyasztják. a helyieket annyira nem érdekli, hogy senki nem venné a fáradtságot, hogy legalább az útszéli árokba elhúzza. a kiskölykök ott ugróiskoláznak mellette mezítláb.
a házak nincsenek befejezve és ált nincs tetjük, csak pár deszka van rá fektetve. a kecskék, kutyák macskák ott legelésznek vonyítanak és természetesen a dolgukat is ott végzik. alul pedig békésen szunyókál ahmed és kis családja......

na ez a mentalitás egy reptéren nem éppen ideális.

mi a balesetig azon röhögtünk két, 95 óta egyiptomba járó haverommal, hogy ez a nép hogy a fenébe jutott el egyáltalán az államá szerveződésig?