Na azért a humorért a Maiden sem megy a szomszédba... hadd ne hozzak példákat. Na jó párat mégis: vedd elő bármelyik B-side-ot a kislemezekről, vagy vedd a borítókat, vagy hallgasd meg akár a Pass the Jam-et a Wildest Dreams maxiról... vagy menj el egy koncertre, Dickinson állandóan löki a poénokat, ha pl. a Number of the Beast debreceni intrójára gondolok, még mindig fetrengek a röhögéstől... Nicko pofái... Harris "664" pólója júniusban... Eddie jelenetei... etc etc...

A refrénekkel kapcs. egyetértünk, bár a SS refrénjével nekem nincs gondom, de számcím ismételgetése=refrén hosszú távon tényleg fárasztó tud lenni.

A Wrathchild tipikusan Paul-os nóta, szerintem ez a magyarázata.

Dickinsonnal nem értem mi a bajod, de majd Bruce Dickinson helyretesz :)

Az a '82-es Drifter live engem kicsit fáraszt, túl hosszan elnyújtják :) de élőben biztos nagy élmény lehetett.