Nekem nem meglepő az, amit a hangulatváltozásról mondasz.
Valahol egy kis törés, másutt egy nagy lendület együttes hatása elegendő, illetve szükséges a helyi sportszeretők körében ehhez a folyamathoz. E kettőben közös jelenség, hogy generációkon keresztül zajlik a változás, hisz tulképp egy trend borul fel általa. Kívülről nézve többnyire szinte észrevétlenül megy végbe a dolog, szerintem ez indult be most nálatok. A soron következő útirányt bizony erősen meghatározza a múlt, voltaképp az, hogy egy-egy csapat mekkora hatást tett a közönségre, avagy mennyire ragaszkodnak hozzá máig a helyiek. Tudjuk, hogy vannak "mindenevők" is, de ugyanitt be kell látnunk, hogy az eladhatóságot tisztán a sikerekben mérik. Így, amikor aztán mindezt mérlegelni kell, mindig többségben lesznek azok, akik abba az irányba teszik le voksukat, ahol a győzelem illatát érzik. Egyszersmind egyfajta jelet adva arra nézve, hogy a mindenkori népszerűségi index elejét egy időre kibérelték a városban. /Nem kizárva azt, hogy az ezen az úton elinduló, ám arról idejekorán letérő klubot még a valamikori jövőben esetleg újra ráteszik a bizonyos ösvényre, talán éppen néhány megmaradt lelkes hívő közreműködésével./ Ezután lehet beszélni az ebben komolyabban érdekelteknek reklámértékről, már jóval szélesebb körben.

A tartós sikereknél nincs jobb recept a nézők csalogatására, amelynek megvan az a tulajdonsága, hogy egyik irányból a másik felé vonzza magához akár ugyanazt a tömeget. Az megint más kérdés, hogy ez miként zajlik le. Irányadó lehet itt, hogy a közvélemény mindebből mennyit érzékel. Valami helyesen történhet, amikor mind több foszlányt kapsz vissza tőlük az átélt élményekből. Ez a jelenség a pénzek elosztásakor előtérbe kerülhet, amit nem lehet nem figyelembe venni a góréknak, ergo alighanem kétszer is megfontolják, hogy valójában hová is fér el az összeg, hol várható kézzelfogható nyoma annak a támogatásnak.
A sorminta úgy látszik, az Olaj esetében nem alakult ki, a szolnoki csarnok falait nem díszíti elegendő sikerlenyomat. Így eshet meg az, ami több helyen esetleg nonszensz - és ezt nem bántó szándékkal írom - : hogy ha arról van szó, hamarjában megoszthatja az lakosságot egy, "csak" merész célokkal, nem pedig bármilyen éremkollekcióval felvonuló helyi csapat. Kívülállóként beszélek, ám hogy 11 évet kellett visszapörgetned a férficsapathoz fűződő maradandó emlékeidhez, ez ezt a konklúziót hordozza magával. Még kedvelik az Olajat, de már kopogtat az új szerelem.

A Coop esete mégis extrém. Mégpedig azért, mert rögtön beledobták a mélyvízbe a csapatot. Talán a PVSK nem kezdte ekkora lendülettel a '90-es évek elejét. /Az erősítéseket tekintve biztosan nem./ A terveik szimpatikusak, de merésznek tűnnek. A hogyan továbbot az idő nemsokára el fogja dönteni. Ugyanígy jöhet egy "robbantás", értsd bajnoki döntő, amely nem kell mondjam, mennyit jelenthet - talán te is sejted, az Euroligás szerepléssel hihetetlen távlatok nyílhatnak meg. Ebben a bajnokságban, az idei mezőnyben ez ráadásul kézzelfogható cél is lehet. Az Olaj feltámasztásánál szvsz mindenképp az!
Szóval apró dolgokon múlik a hová és a miért kérdése. Szolnokon most egy új fénysugár a helyébe látszik lépni egy már régóta halványulónak. Amikor netalán el is éri a kívánt magaslatot, hidd el, lesz miért kivinned a gyerekeidet a lelátóra, még ha anno nem is teljesen így tervezted, és ha közben egy kicsit nagyra is nőttek.