Lám, lám, milyen gyors az élet...:-)
Én most együttérző érdeklődést kapok izguló nagyanyóként :-)Köszönöm.
Nem, még nincs meg, pedig mostmár túl van az idején. Nem emlékszem, hogy a többieknél ennyire feszült lettem volna, mint most...
Úgy, hogy miközben írjátok az élményeiteket - amit nagy élvezettel olvasok - gondoljatok szegény, körmét könyékig rágó, negyedik unokájával várandós nagymamára!:-)