boojum Creative Commons License 2004.01.02 0 0 15
Kedves Keselyű!

Kizárt dolognak tartom, hogy ez a téma a filozófia tárgykörébe tartozzon. Szerintem elsősorban pszichológia, de van benne talán szociológia is. Vagyis offtopic forg fenn, de ez nem zavar a válaszadásban.

Hogy másutt hogyan van, azt nem tudom, de nálunk az emberek zsigerből, vagy ha ez a megfogalmazás jobban tetszik maximálisan emocionális alapon politizálnak. Elvileg, ha felebarátom egy másik pártra szavaz, mint én, attól még lehet derék becsületes ember, akit kedvelhetek. Sőt tovább megyek, elvileg ki sem kellene, hogy derüljön, hogy ellentétes pártokra szavaztunk, hiszen semmi köze barátságunkhoz, munkatársi kapcsolatunkhoz, vagy jó szomszédságunkhoz. Ha mégis kiderül, józanul meg lehetne vitatnunk, hogy az én pártomnak ebben van igaza, abban meg nem, a te pártodban ez szimpatikus ez meg nem, kihörpintenénk poharainkat, és mindegyikünk szavazna továbbra is más-más pártra – legjobb meggyőződése szerint anélkül, hogy ez a legcsekélyebb mértékben is befolyásolná kettőnk kapcsolatát.

E helyett mi a mai magyar valóság? A pártszimpatizánsok hasonlatossá váltak a foci drukkerekhez. Érzelmileg azonosulnak az idealizált pártjukkal, és démonizálják az ellenlábas pártot. Egy drukker (szurkoló) ugyebár nem csak akkor drukkol, ha nyerésben van a csapat, hanem akkor is ha veszít. Ha összecsapnak ketten a két küzdő csapatból a pályán, és földre kerülnek, nem a szerint üvöltöznek, hogy mit láttak, mi történt, hanem csapatuk érdeke szerint kiabálnak kezezést vagy buktatást. Az én csapatomnak csak igaza lehet, az ellenfél csak csalhat. Senkit sem érdekel, hogy mi az igazság, csak az, hogy mi lenne előnyös saját csapatának. Aki elismeri, hogy igen ez buktatás volt, és jogos ellenünk a tizenegyes, az nem drukker, hanem áruló!

Nem elég, hogy elvakultak, még érzelmileg azonosulnak is párjukkal. A pártot ért bírálatot személyes sértésnek veszik. Nem gondolkodnak és értékelnek, hanem drukkolnak. A családban, vagy barátok között személyes üggyé válnak a politikai viták. A pártszimpatizánsok, azonosulnak pártjukkal és azonosítják vitapartnerüket a rivális párttal. Mintha nekik kellene minden felelősséget viselniük mindenért, csak mert ide, vagy oda szavaztak.
- Nem szégyelled magad, a TE pártod már megint emeli az árakat!
- Persze, kénytelen, mert a TE pártod lenyúlta az egész államkasszát, mielőtt átadta a kormányzást, inkább neked kéne szégyellnek magad!
- A TE pártodnak Tocsikja van, úgyhogy jobb, ha hallgatsz!
- A TE pártodnak meg Kaya Ibrahimja, úgyhogy jobb, ha befogod…
Hasonlóan azokhoz a házastársi veszekedésekhez, amikor az hangzik el, hogy a TE gyereked drogozik, a TE gyereked meg lop a boltban…
… majd következnek a nehézlovassági becsületsértések, melyet jólneveltségem tilt interpretálni, és máris oda a régi barátság, és válságban a házasság, elhidegülnek a gyerekek szüleiktől. Ahelyett, hogy egymás vállára borulva zokognának, hogy a MI pártjaink hogy elbaltázták ezt a mai magyar valóságot.

Azért emlegetem a drukkerséget, mert nagyon fontos tényező a valahová tartozás érzése is, amelyet a kritika, támadás nem gyengít, hanem csak még erősebbé tesz.

Azért beszélnek a politikusaink árokásásról, mert nem lehet észérvekkel, tényekkel egyik felet sem átállítani a másik oldalra, és ezért beszélek én drukkerekről.

Próbálj meg egy fradistát érvekkel, tényekkel meggyőzni arról, hogy inkább az MTK-nak drukkoljon…utána át fogod érezni a politikai PR munkatársak gyötrelmeit. Képzelj el egy házaspárt, ahol egy szép verőfényes tavaszi délelőtt kiderül, hogy a férj fradista, a nej meg dózsás.

Persze ez elképzelhetetlen, mert Fradi és Dózsa már majd száz éve van, és az együttjárás első percében már volt mód tisztázni a focicsapatok iránti szimpátiát a pároknak. Ha a frigy ennek ellenére létrejött, akkor ez az ellentét később sem okozhat nagy problémát. Igen ám, de sok házasság azelőtt köttetett, hogy parlamentben vitézkedő pártjaink megalakulta volna! Ez az utolsó tényező amit megemlítek. Előbb jöttek létre a kapcsolatok: barátság, házasság, jó szomszédság, és csak utána a pártszimpátiák. Ebből erednek a konfliktusok.

És végül bónuszpontért megmondhatod kitől idézek:

Óh te szegény keselyű
Sorsod milyen keserű
Szívem érted könnyet ont
Lepuffantalak és pont.

(ha nem pontos sorry, nincs kéznél a könyv)

Üdv

Boojum